A Semmelweis Egyetem nemcsak a magyar egészségügyi ellátás, hanem a hazai orvosi kutatások zászlóshajója is. Körülbelül 100 munkacsoportban zajlik nemzetközileg eredményes és elismert kutatómunka. Ezekhez a munkacsoportokhoz lehetőséged van csatlakozni tudományos diákkörösként. Mielőtt azonban berohannál az első intézetbe és jelentkeznél a portásnál, hogy jöttél kutatni, érdemes végiggondolni, hogy miről is szól a TDK munka, milyen munkacsoporthoz hasznos csatlakoznod.

Tudományos diákkörösként elsajátíthatod a kutatási munka alapjait. Hogyan tervezz kutatást? Milyen kérdéseket tegyél fel? Hogy kell egy kísérletet korrektül végrehajtani? Mit jelentenek a kontrollok? Hogy mutasd be az eredményeidet? Hogyan keress a szakirodalomban? Ezek mind olyan kérdések, amelyekre valamilyen választ tudsz majd adni pár év TDK után. Tapasztalatot szerezhetsz előadástartásban és cikkírásban is, ha van egy kis szerencséd és odateszed magad. Fontos lehet majdani munkaadód szempontjából, hogy megismerkedsz a munka alapfogalmaival: mit jelent beilleszkedni egy munkaközösségbe? Milyen nehézségeket rejt az önálló munka? Milyen érzés, ha egy kísérlet (projekt) nem sikerül? Hogy tudod ezt a kudarcot feldolgozni? Milyen az, amikor van egy főnököd, és esetleg nem mindenben értesz vele egyet? Ha ezekkel a problémákkal találkozol, akár csak kicsiben is, akkor nem a majdani munkahelyeden kell ezeket mind elsajátítanod, és hamarabb teljes értékű munkaerővé válhatsz. Tehát a TDK munka során nemcsak kutatópalánta, hanem dolgozópalánta is lehet belőled. Minden TDK-val töltött év felvételi pontokat jelent PhD vagy rezidens felvételiden, de már korábban is élvezheted a munkád gyümölcsét, mert ösztöndíjaknál, pályázatoknál is beszámítják. Azonban mindenhol más és más mértékben veszik figyelembe az extramunkákat, ezért érdemes ennek utánanézni. Ha igazán szorgalmas vagy, és van egy kis szerencséd, akkor bekerülhetsz angol vagy magyar publikációba is, ami a későbbiek során minden munkahelyednél nagy fegyvertény lesz. Szintén előnyös, ha a kutatócsoport kapcsolatai révén több-kevesebb időt külföldön töltesz egy partner munkacsoportnál. Ez nemcsak az önéletrajzodban mutat nagyszerűen, hanem elmélyítheti a nyelvtudásodat, és élménynek sem utolsó.

A TDK munkát 2. év után ajánljuk. Eddigre valamilyen kép kialakulhat benned a saját érdeklődési területeidről. Ekkora esnek az első TDK meghívások is, és eddigre alakul ki olyan tanulási képesség is, hogy tudj időt szánni a pluszmunkára anélkül, hogy a tanulás rovására menne. Ez persze nem jelenti, hogy korábban nem lehet elkezdeni a diákkörös munkát, de egyrészt az intézetek is jobban szeretik, ha túl vagy 2 éven, másrészt valószínűleg a diplomáért jársz az egyetemre, és ehhez mindenekelőtt a tanulmányaid a legfontosabbak. Az sem gond, ha későbbi évek során kezdesz TDK-zni, sőt, a klinikai tárgyak ismeretében lehet, hogy neked testhezállóbb helyet találsz. Vizsgáljunk meg egy-két szempontot, ami fontos lehet a döntésnél:

Alapkutatás vagy klinikai téma? Ezzel a kérdéssel találkozol először. Mindkettőnek megvannak az előnyei is és a hátrányai is. Az alapkutatást hamarabb el tudod kezdeni, ismered az oktatókat és ez megkönnyíti, hogy besétálj valamelyik intézet TDK felelőséhez. Így több időd van TDK-zni, összejöhet egy ütősebb anyag. Ha bekerülsz egy cikkbe, akkor annak általában magasabbak a mutatói, és konferenciákon is szeretik az alapkutatási témákat. További előnye lehet, hogy ha PhD fokozatot szeretnél szerezni, akkor alapkutatási témával ez általában hamarabb sikerül. Az alapkutatás azonban kitérőnek tűnhet, ha klinikai téren szeretnél elhelyezkedni a diplomaszerzés után. Ha tehát már tudod, hogy mivel szeretnél később foglalkozni, akkor érdemes azt a klinikai intézetet felkeresned, amelyik a tárgyat oktatja. Általában nem jelent problémát, ha még nincs meg minden féléved az adott tárgyból, szívesen látnak majd. A klinikai TDK során azzal a területtel foglalkozol, amit majd művelni is szeretnél, ami roppant hasznos, hiszen megismered a terület/klinika/intézet dolgozóit, meghatározó alakjait, gyakorlatot és plusztudást szerzel, ami a felvételi vagy állásinterjú során nagy előny. Motiválhat is az, hogy a számodra érdekes területtel foglalkozol már hallgatóként. Nem árt viszont egy kis öntevékenység ezeken a klinikai területeken, mert jó eséllyel kórházi dolgozó lesz a témavezetőd, akinek az elsődleges feladata a betegeinek ellátása, és csak emellett tud a kutatással és a TDK-sokkal foglalkozni. Gondold végig, hogy számodra mi a fontosabb ezek közül a szempontok közül! Fontos, hogy nem fekete-fehér az ügy, vannak kollaborációk a klinikum és az alapkutatás között, és akár mindkettőt kipróbálhatod.

Melyik téma és munkacsoport? További fontos szempont a TDK hely kiválasztása során, hogy mivel foglalkozik az adott munkacsoport. Persze általában nem úgy pottyan ki valaki a 2. évről, hogy „na, én akkor a Charcot-Marie-Tooth betegség nanotechnológiás génterápiáját szeretném vizsgálni”, de általánosságban el tudod dönteni, hogy mi érdekel és mi kevésbé. Szintén fontos a témavezető személye, karizmája. Olyanhoz jelentkezz, akit elfogadsz majd témavezetődnek! Érdemes azt is végigböngészni, hogy az érdekesnek tűnő labor milyen publikációs tevékenységgel bír az utóbbi időben (www.pubmed.com), megkérdezhetsz akár más, az intézetben kutató idősebb hallgatókat, hogy mik a tapasztalataik:

• mennyire kaptak önálló feladatokat,
• mennyire foglalkoztak velük,
• bevonják-e őket a publikációs tevékenységbe,
• ajánlják-e neked?

Ha nem konkrét témavezetőt néztél ki magadnak, vagy nem meghívás után mész Példa Professzorhoz, akkor érdemes az intézet TDK felelősével beszélgetned a terveidről.

Itt kell megtámadnunk azt az egyetemi legendát, hogy csak oda mehetsz TDK-zni, ahová külön meghívnak. Nyugodtan besétálhatsz bármelyik intézetbe érdeklődni, örülni fognak. Fontos azzal tisztában lenned, hogy a tudományos diákköri munka egy kölcsönösen előnyös kapcsolat. Te tanulsz, készségeket szerzel, és persze komoly pénzbe kerül a tevékenykedésed, DE miközben tanulsz, dolgozol is. Méréseket végzel, beteget kérdezel ki, segítesz egy csomó mindennél, amit úgyis el kellene valahogy végezni, és ha nem lennél te, a TDKs, akkor bizony fizetni kéne valakit, hogy elvégezze helyetted. Ráadásul a munkádra szükség lehet a publikációkhoz, ami fontos a labor forrásszerzéséhez. További hozadékod, hogy folyamatosan kérdéseket teszel fel a témával kapcsolatban a saját szemszögedből, amiket meg kell tudnia témavezetődnek válaszolni, így ingyen ellenőrzést is jelentesz. Ezek alapján felejtsd el, hogy neked tesznek szívességet – ugyanakkor Te sem szívességet teszel! A labornak és neked is lehetnek elvárásaid, és ha ezek passzolnak, akkor ideális helyre kerülhetsz.

Először is ne szomorodj el, mert ez nem azt jelenti, hogy az oktatót nem érdekled. Előfordulhat, hogy csak próbára szeretne tenni, hogy mennyire vagy ambiciózus és mennyire tudsz önállóan elvégezni egy rád bízott feladatot, vagy éppen aktuálisan nagyon elfoglalt és fáradt, de ha te ügyes vagy és az ő érdeklődési köréből választasz témát, be fog lelkesedni és a segítségedre lesz.

Hogyan válassz témát?

Nézz utána a PubMed-en vagy bármilyen egyéb keresővel, hogy Példa Professzor milyen cikkeket írt. Ezt úgy tudod megtenni a legkönnyebben, ha megkeresed a review-kat, amikben szerzőként szerepel. Hiszen Példa Professzor valószínűleg abból a tudományból ír összefoglalót, amibe jobban belelát. Ha ez sikerült, akkor már nagyjából meg tudod határozni, hogy mi a szakterülete. Ezután keresd meg azokat az embereket, akik Példa Professzornál korábban TDK-ztak, kérdezd meg mi volt a témájuk és beszélgess velük a terveidről, ők is sokat segíthetnek neked. Majd keresd meg azt, aki éppen aktuálisan Példa Professzornál PhD-zik, mert ő lát bele abba, hogy milyen kutatásokhoz kap a klinika pénzt, és esetleg te melyik kutatásba tudnál bekapcsolódni. A PhD hallgató valószínűleg napi szinten dolgozik Példa Proffal, ott van az intézményben, ezért ő tud neked legtöbbet segíteni a témaválasztásban. Ha ez sikerült, akkor írj egy tervezetet, hogy te milyen módszerekkel szeretnél kutatni, mely kérdés megválaszolása a célod, és hogyan tervezed ez kutatást kivitelezni. Ha ez kész, egyeztess időpontot Példa Professzorhoz, lehetőleg legalább félóra nyugodt időkeretet próbálj kiharcolni magadnak, amikor csak veled és a kutatási terveddel foglalkoztok. A terveid bemutatásánál legyél célratörő és világos, egyszerűen és világosan ismertesd a gondolataidat, nincs szükség hosszas bevezetésre, a lényegre koncentrálj. A tervezetedet valószínűleg úgy fogja kijavítani, hogy a későbbi munkád még eredményesebb legyen. Bízz a tapasztalatában és ne ragaszkodj túlságosan a saját gondolataidhoz, merj hallgatni a tapasztalt kutató jó tanácsaira. Ha kellő alapossággal és nyitottsággal jártad be ezt az utat, akkor igazán jó helyzetben vagy, mert a TDK-dban benne van Példa Professzor tapasztalata, a PhD hallgató aktuális helyzetfelmérése és a saját ötleted is. Így már meg is van a saját, átgondolt TDK témád. Jó munkát!

Ha úgy érzed, hogy mégsem jó helyet választottál, akkor érdemes megfontolnod a következőket, mielőtt elmaradoznál:

• Tudatosítsd, hogy pontosan mi nem felel meg az elvárásaidnak (a téma, a körülmények, a témavezetőd, a munkatársak, egyéb)?
• Beszélj a problémádról a témavezetőddel! Lehet, hogy könnyen lehet segíteni a gondon, csak szólnod kell.
• Minden új TDK munkánál az első félév a betanulásról szól, ha ide-oda rohangálsz az intézetek között, akkor igazán értékes munkát nehéz lesz összehoznod.
• Van-e olyan pont a témában a közeljövőben, amit még megéri elérni, és csak utána lelécelni (pl. egy rektori munka, vagy egy TDK konferencia)?

Persze, ha nem sikerül megoldást találni a gondokra, akkor még mindig jobb előbb más TDK munkát keresned, mint az utolsó évben ráébredni, hogy nincsenek TDK eredményeid. Ilyenkor újra érdemes végiggondolni, hogy hol szeretnél TDK-zni. Ja, és illik elköszönni az előző intézetnél!

A TDK-val kapcsolatban, ha kérdésed merül fel, akkor megpróbálhatsz utánanézni a www.tdk.sote.hu oldalon. Esetleg faggathatod a TDK tanács egyik tagját, vagy a TDK koordinátort, a honlapon megtalálható időpontokban.