A pajzsmirigy működése

A pajzsmirigy klinikai jelentősége nagy, mert tapintása által értékes információkat nyerhetünk.

Működési egysége a köbhámsejtek által határolt folliculus, melynek lumenében homogén, eozinofil massza, a kolloid található. Hyperfunkciós pajzsmirigyben a kolloid mennyisége lecsökken, és a hámsejtek hengeressé válnak. Hypofunkció esetén a változások ellentétesek.

A pajzsmirigy tiroxint (T₄) és trijód-tironint (T₃) termel. A tiroxin teljes neve a 3,5,3',5'-tetrajód-tironin, míg a trijód-tironiné a 3,5,3'-trijód-tironin. Mindkettő hatásos, de a T₃ hatása erősebb. A T₄ T₃-ná tud alakulni. A reverz T₃ (amelynek a belső gyűrűjéről hiányzik a jód) hatástalan.

1. A szintézis a follikulusba szekretált thyreoglobulin fehérje láncában található tirozin jódozásával kezdődik, így először MIT¹⁾, majd DIT²⁾ oldalláncok alakulnak ki.
2. Két DIT-oldallánc kondenzációjával T₄ keletkezik. MIT és DIT kondenzációjával T₃ hormonhatással nem rendelkező reverz T₃ keletkezhet. Ezek még mindig a thyreoglobulinhoz rögzítve, annak oldalláncaiként vannak, így hormonhatással nem rendelkeznek.
3. A kész thyreoglobulin endocytosissal felvevődik a follikulust határoló sejtekbe. A vezikulában proteázok szabadítják fel a T₃-t és T₄-t.
4. A kész pajzsmirigyhormonok - lipofil jellegük révén - passzívan, diffúzióval kerülnek a véráramba.

A hormonszintézishez jódra van szükség. A pajzsmirigy follicularis hámsejtjei NIS³⁾ segítségével, másodlagosan aktív transzporterrel veszik fel a jodidiont, nagy intracelluláris jodidkoncentrációt felépítve. A T/S hányados (a pajzsmirigysejt és a szérum jodidkoncentrációjának hányadosa) elérheti a 20-30-as értéket is. A jodidionok passzív transzporteren (pl. pendrin) keresztül a follikulus lumenébe kerülhetnek.

A jód beépüléséhez a jód aktivációjára van szükség. Az aktivációhoz a Duox2 NADPH-oxidáz enzim H₂O₂-t termel. Ezután a thyreoperoxidáz ezzel különböző mértékben oxidált reaktív jódszármazékokat hoz létre. A Duox2 és thyreoperoxidáz (TPO) enzimek hiánya súlyos hypothyreózist hoz létre.

A thyreoglobulin-emésztése során félkész intermedierek is keletkeznek, amelyeket dejodinázok bontanak le, így a jód visszakerülhet a körforgásba.

Minimálisan 50-100 μg szükséges naponta. Ha a jódbevitel tartósan alacsonyabb ennél, pajzsmirigy-alulműködés jön létre.

Az átlagos jódbevitel körülbelül 400 μg naponta. A felvett jód nagy része a vizelettel távozik. ~60 μg jód fordítódik átlagosan naponta hormonszintézisre.

A pajzsmirigy - hormontermelésének mechanizmusa következtében - normális esetben 7500 μg jódot tartalmaz, ezért az elégtelen jódbevitel vagy pajzsmirigybetegségek hosszú lappangási idő múlva mutatnak csak tüneteket.

Az elégtelen jódbevitel a tengerektől távoli területeken komoly népegészségügyi probléma. Endémiás jódhiánynak nevezzük az ilyen, földrajzi területhez köthető, egész lakosságot sújtó jódhiányt. Ezek az állapotok jód mesterséges adásával elkerülhetők (pl. konyhasó jódozása).

• Perklorát (ClO₄^-)

A transzporterhez kötődik.

• Pertechnetát (TcO₄^-)

Diagnosztikában van nagy szerepe, a transzporteren átjut, ellentétben a perkloráttal.

• Tiocianát (SCN^-)

A transzporteren átjut, így kompetál a jodidionokkal. A manióka sok cianidot tartalmaz, amely tiocianáttá metabolizálódik, így okoz pajzsmirigy-alulműködést.

• Tiourea-származékok (pl. propil-tiouracil)
• Szulfonamidok

Nagy mennyiségben (>2mg) a jodidionok gátolják a hormonszintézis több lépését is. Ez a Wolf-Chaikoff-effektus.