gap junction channelen keresztül (connexin fehérjék)
pl. a szívizomsejtek közti Ca2+ jel tovaterjedése
2. Synapticus kapcsolatok
NEUROTRANSZMITTEREK
az idegsejtek hormonokat is szecernálhatnak (CRH, TRH), ez a folyamat a neuroszekréció
3. Autokrin szabályozás
a sejt által szecernált szabályozó molekula magának a sejtnek a működésére hat
4. Parakrin szabályozás
a sejt által szecernált MEDIÁTOR a közeli sejtekre hat
pl. citokinek, kemokinek, GF-ok, AA → eikozanoidok, hisztamin
ide tartoznak még a lényeges információt hordozó, ám nem szekréciós termékek is, pl. a trombin és a patogének
5. Endokrin szabályozzás
specifikus endokrin sejtek által termelt HORMONOK
a véráramba kerülve a keletkezés helyétől távol hatnak
RECEPTOROK
biológiailag fontos anyagokat ismernek fel és kötnek (hormonokat, neurotranszmittereket, parakrin mediátorokat = LIGANDOK)
a megkötést követően az adott sejtben biológiai választ hoznak létre.
Tulajdonságaik:
nagy affinitással (nanomoláros körüli tartományban)
reverzibilisen kötnek
telítési kinetikát mutatnak
a kötés specifikus
biológiai hatást hoz létre
Agonista és antagonista ligandok:
LIGAND: a receptorhoz specifikusan kötődő és biológiai hatással rendelkező molekula
Kd: az a ligandkoncentráció, amelynél a jelen lévő receptorok fele ligandot köt (!) Ez a receptor ligand iránti affinitását jelzi, valamint fontos, hogy a Kd körüli tartományban reszponzív a receptor.
Relatív hatáserősség (POTENCY):
azt mutatja meg, hogy adott ligandkoncentráció milyen biológiai hatást hoz létre.
Effektív koncentráció (EC50): az a ligandkoncentráció, ahol 50%-os biológiai hatást érünk el.
egy adott receptort a különböző ligandjai különböző koncentrációtartományokban aktiválhatják
minél alacsonyabb az EC50, annál nagyobb a potency
Relatív hatékonyság (EFFICACY):
adott koncentrációtartományban a ligand nagyobb hatást hoz létre, mint b
ekkor a ligand relatív hatékonysága nagyobb, mint b ligandé
a ligandok lehetnek AGONISTÁK (kötődésükkel aktiválják a receptort) vagy ANTAGONISTÁK (gátolják az agonisták hatását). Ezutóbbiak lehetnek kompetitív vagy non-kompetitív antagonisták.
A receptor ligandkötését követő állapotváltozások:
R+L → LR → LR*
a konformációszelekciós elmélet szerint a ligand képes választani R és R* (aktivált állapot) között. Egyes ligandok az egyik, mások a másik állapothoz kötődnek jobban
Agonista:
R*-hoz kötődik nagy affinitással
L+R → LR* tolja el a reakciót
ennek eredményeként R koncentrációja csökken, R*-é nő
bekövetkezik a receptoraktiváció
Inverz agonista:
R-hez kötődik nagy affinitással
L+R → LR* tolja el a reakciót
az egyensúly az inaktív állapot irányába tolódik el
Neutrális antagonista
azonos affinitással kötődik R és R* állapothoz, így nem is változtatja meg az arányukat, ellenben gátolja az agonista kötődését
KONSTITUTÍVAN AKTÍV RECEPTOR
ligand nélkül is aktív
a neutrális antagonista hatástalan az esetében, ellenben inverz agonistával gátolhatók
