Chlamydia és Chlamydophila genus

Obligát intracelluláris baktériumok, a Chlamydiales rend Chlamydiaceae családjába tartoznak. Fontos humán kórokozók a Chlamydophila psittaci és a C. pneumoniae, illetve a Chlamydia trachomatis.

Gram-negatív, coccoid, nem mozgó baktériumok. Kettős membránnal és így LPS-sel rendelkeznek, viszont nincs merev peptidoglikán rétegük. Két nagy külső membránfehérjéjük van: OMP2, ami a család minden tagjára jellemző, és MOMP, ami alapján a C. trachomatis és a C. psittaci szerovariánsokra osztható.

Képtelenek ATP-t szintetizálni, viszont saját anyagaikat fel tudják építeni. Életciklusuk két szakaszból áll: fertőzőképes 300 nm átmérőjű elemi test és metabolikusan aktív, osztódó, 1 μm átmérőjű retikuláris test. A gazdasejtbe phagosomában jutnak be, és gátolják a lysosomával való fúziót. Ott retikuláris testekké differenciálódnak szaporodnak, majd újra elemi testekké alakulva exocytosissal (C. trachomatis és C. pneumoniae), vagy a sejt lízisével (C. psittaci) kiszabadulnak. Egy ilyen ciklus 2-3 napot vesz igénybe.

A TRIC célsejtjei a Csilló nélküli henger- köb- és átmeneti sejtek, így a húgycső, méhnyak, belső női nemi szervek, anorectalis nyálkahártyák, kötőhártya és légutak fertőzéseit okozza. Az LGV biovariáns a mononuclearis phagocytasejtekben replikálódik.

Krónikus follicularis coniunctivitis. Deformálja a szemhéjakat, ami a corneát irritálva hegesedést, fekélyesedést és vakságot okoz.

Férfiaknál a NGU⁴⁾-k 30%-át okozza. A vezető tünet a húgycső mucopurulens váladéka, de előfordul epididymitis, prostatitis, urethra stricturák és reaktív arthritis, illetve főleg homoszexuálisoknál proctitis

Nőknél urethrális szindróma és cervicitis fordul elő, de lehetnek tünetmentes hordozók is. Kialakulhat PID⁵⁾, illetve tuba eredetű infertilitás, ectopiás terhesség, bartholinitis, perihepatitis.

Mindkét nemben okozhat részleges vagy teljes meddőséget, akár egyebekben tünetmentes hordozás következményeként is.

Zárványtestes coniunctivitis: Általában nem okoz vakságot. Újszülöttek fertőződhetnek a szülőcsatornán való áthaladás közben: ophtalmia neonatorum. Ez progrediálhat pneumoniává.

A Reiter-kórt („reaktív arthritis”) ugyancsak ezen biovariáns okozza, ismeretlen pathomechanizmussal.

Három stádiumban folyik le:

1. 3-30 napig tartó első stádiumban fájdalmatlan papulák, pustulák jelennek meg a fertőzés helyén.
2. Szisztémás tünetek, lymphadenopathia, nyirokcsomók fájdalmas megnagyobbodása („bubók”)
3. Proctitis, rectovaginális fistulák, urethradestrukció.

Mintavétel: Endocervix vagy endourethrális mintavétel, sejtekkel együtt. A vizsgálat történhet:

• Tenyésztés
• ELISA
• PCR és tsai
• Immunfluoreszcencia

• Tetracyclinek
• Makrolidek és quinolonok
• Erythro- és azythromycin

• Higiénia
• Óvszer
• Születés utáni antibiotikumos szemcsepp

Bronchitist, pneumoniát okozhat, de az esetek 90%-ában tünetmentes. Legjellemzőbb az atípusos pneumonia. Kardiovaszkuláris kórképekben és arthritisekben feltételezik etiológiai jelentőségét.

Diagnosztikája PCR-rel történik nasopharyngealis tamponnal vett mintából vagy BAL⁶⁾-ból. Szerológiájában az IgM titeremelkedés diagnosztikus értékű.

Macskafélék pneumoniája, szarvasmarhák abortusza. Emberi kórkép: Papagájkór, psittacosis. A tüdőből szóródva a retikuloendotheliális sejtekben szaporodik.

• Szubklinikus fertőzések
• Pneumonitis
• Atípusos pneumonia

Diagnózisa: Köpet, biopszia, vérminta, PCR. Tenyésztése veszélyes, mert aerosol képződhet.