Pont annyi, amennyit beleteszel.



Loading


Heidelberg, Németország

Már harmadévesen szöget ütött a fejembe, hogy ez a Heidelberg pontosan megfelelő lenne, hogy kiéljem külföldi kalandvágyaimat, úgyhogy frissiben utánajártam, hogy milyen lehetőségem lenne oda kijutni. Elsőként az Erasmus irodában érdeklődtem, de később még érdekesebb lett egy másik lehetőség, a Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatósága által koordinált 10 Hónapos HD-i kutatói ösztöndíj. Elsőre meglepett, hogy ez a pályázat évkihagyást jelent, mert a pályázat célja a szakdolgozat megírása, és így kutatói munka egy ottani laborban. De végül is nem volt hova rohannom az akkori rezidens-fejetlenségbe. Ezért beadtam a pályázatot (a megpályázható négy helyre mindössze négyen pályáztunk!) és elkezdtem a „most mi lesz velem” aggódást, és igyekeztem minél több információt begyűjteni korábbi ösztöndíjasoktól. Időközben felvettem a kapcsolatot a fogadó laborral, ami nem HD-ben, hanem a HD-i Egyetem Mannheimba kihelyezett másik orvosi karán működött – mert nekik két orvosi karuk van . Ez annyiban bonyolította meg a dolgomat, hogy mindennap átutaztam a szomszéd városba S-Bahn-nal, ami kb. a HÉV, de így lényegében két várost ismerhettem meg, talán reálisabb képet is kaptam az átlagos német város működéséről.

Kollégiumot WG rendszerben biztosítottak havi 190 €-ért HD egyetemi városrészében. Így számtalan lehetőségem volt ismerkedni a többiekkel, viszont a külön szobám és a 4 fős lakóközösség (lényegében egy 100m2 lakás) a visszavonulást is lehetővé tette. Karnyújtásnyira volt az állatkert (imádtam, a reggeli buszról is látható medvék jelezték a tavaszt), egy hatalmas sportcentrum (használtam), a Neckar folyó (szép), a botanikus kert (a klubjával és az 2008-es EB mérkőzéseivel – németek között) és a Bar Drei, a 1,5 €-os HD-er Hefeweizennel (nos, ezért használtam a sportcentrumot). Reggelente felültem a buszra, elmentem a vasútállomásra, ott átszálltam az S-Bahn-ra, majd Mannheimban a villamosra és 50 perc alatt a munkahelyemen voltam. Bringával mindez 1,5 óra így én voltam az egyetlen, aki nem vett bringát egész Baden-Würtenbergben. A laborban nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Nem csak egy elsőszerzős cikk, hanem jó pár barátság és egy csomó tapasztalat lett e lelkes munka eredménye. Délutánonként és este elképesztő hangulatos HD Altstadtban sétálgatni, vacsorázni a Vetter’s-ben a házilag főzött sörükkel, a régi Neckar-híd lábánál. Állítólag itt található Európa leghosszabb sétálóutcája, ami lehet, hogy igaz, de az biztos, hogy mindig van itt élet, így a hazaút sem volt unalmas. Hétvégénként lehet sütögetni a Neckar-parton, vagy túrázni a környező hegyekben fényképezni a Philosophenweg-ről a Schloss-t, vagy a Schlossgarten-ből a Philosophenweg-et. Én rendszerint délelőtt kocogni vagy bringázni indultam 3-4 órás túrák keretében, délután pedig a barátokkal főztünk, Rizikóztunk, filmet néztünk, kocsmáztunk. Szóval, unatkozni 10 hónap alatt sem volt idő, van egy rakat város, érdekesség a közelben és olcsón lehetett utazni. Az egyetem is szervezett kirándulásokat, koncerteket, bulikat. A 630 € összegű ösztöndíjból jól ki lehet jönni. Életem egyik legjobb döntése volt ez a pályázat. Rengeteg tapasztalatot szereztem, talán egy kicsit fel is nőttem közben. Az ottaniak segítettek megtanulni, hogy a fontos és szép dolgokat igyekezzek szem előtt tartani, akkor is, ha nem annyira könnyedek a körülmények, mint Heidelbergben, a Neckar két oldalán. Azóta csak előnyöm származott ebből a kiruccanásból, és ha lehet, igyekszem vissza-visszatérni és alaposan megmutogatni mindenkinek, hogy merre kalandoztak a magyarok.

Lőrincz M. Ákos

2008, Heidelbergi tanulmányi ösztöndíj


Más nyelveken
Translations of this page: