Pont annyi, amennyit beleteszel.



Loading


Drezda, Németország

Fekete-erdő torta, Monopoly, flip-flop és persze ernyő...

Németország esetében a SEP kicsit más, mint Magyarországon, mert a távolságok nagyok, és általában egy ember van a programból a városban, néha még a LEO (Local Exchange Officer, területi koordinátor) sem épp abban a városban lakik, mint ahol dolgozol. A National Meeting lényege tehát, hogy összehozza az adott országban a SEP-gyakorlatukat töltô diákokat, hogy megismerjék egymást és tapasztalatokat cseréljenek a gyakorlattal kapcsolatban.

Freiburgból Drezdába (átszállással Frankfurtban) körülbelül hét órát utaztunk, majdnem tíz perccel korábban értünk Drezdába, mint ami a menetrendben állt (ez is csak itt fordul elô). A nyolc összegyűlt emberből csak három hozott meleg ruhát is, szóval a flip-flop/cicanadrág/póló összeállítás volt az általános, mondván, ami a papucsba elöl befolyik, az hátul ki is, szóval, ha esernyő van nálad, indulhat a városnézés. Egyébként is azt mondják, ha egy várost szakadó esőben is szépnek találsz, és van kedved megnézni, akkor az igazán szép. Drezda azt hiszem ennek minden tekintetben megfelel: az Altstadt inkább történelmi és kulturális központ, az Elba másik oldalán a Neustadt pedig kicsit bohém, színes és nagyon vicces. Persze mindenhol találkozol a háború nyomaival, így Drezda „történelmi” belvárosában a legrégibb épület is 64 éves, de mindent megpróbálnak úgy rekonstruálni, ahogy azelőtt kinézett.

A belvárosban van egy szuper múzeum, a Deutsches Hygenien-Museum, ami gyakorlatilag anatómiai-egészségügyi múzeum, az egész kiállítás interaktív: kipróbálhatod például milyen írni, ha a Parkinson-kór miatt remeg a kezed, és van egy komplett bacirészleg is.

A legjobb módszer az ismerkedésre, ha együtt mentek csődbe Monopolyban, vagy mindenkit megvertek csocsóban, mert tényleg közelebb hozza az embereket. Nem mindennapi élmény ugyanis, amikor egyszerre három nyelven folyik a taktikai megbeszélés, mi közben angolul próbálsz rablórömit magyarázni a csapattársadnak.

Vasárnap közvetlenül indulás előtt brunch-olni nem volt a legjobb ötlet, mert utána alig bírtunk mozdulni, nemhogy csomagot cipelni (jó turistacsoport révén az egyik hátizsákot persze a villamos megállóban hagytuk). Mivel Frankfurtban átszálltunk, a következő vonat előtt még volt másfél óra pár fotóra (és persze egy fagyira) a Majna parton. Újabb felfedezés: a németeknek a fagyi mindig csúszik: ebéd előtt/után/helyett, este, éjszaka… Melegben úgyis kötelező, 4 napig szakadó esőben meg pláne…

Pomázi Katalin 2010. július 23–25., HUPSA


Más nyelveken
Translations of this page: