A külföldi munkavállalás egyre aktuálisabb kérdés lett az utóbbi években. Ezért szeretnénk ebben a kiadványban ezzel a témakörrel is foglalkozni. Elöljáróban leszögeznénk, hogy mint a Semmelweis Egyetem KarrierKözpontja, azt szeretnénk, hogy minél több egészségügyi diplomás dolgozzon Magyarországon. Azonban nap mint nap találkozunk a hallgatói szándékkal, hogy több-kevesebb időt a diplomaszerzés után szeretne a friss diplomás külföldön dolgozni. Először vizsgáljuk meg ennek a tendenciának az okait:

• Tényként kezelhetjük, hogy mind abszolút értékben, mind relatív viszonylatban Magyarországon a legalacsonyabbak az egészségügyi fizetések majdnem egész Európában. A KSH 2010-es kimutatásai alapján az összes megnevezett gazdasági ág közül csak a vendéglátásban alacsonyabb a bruttó átlagkereset, mint az egészségügyben (br. 142 282 Ft/hó). Sajnos, az utóbbi években nem hogy inflációt követő növekedés nem volt a bérek terén, hanem abszolút értékben 16%-ot csökkent ez az érték.
• Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a szakma társadalmi megbecsültsége, a munkakörülmények és a fejlődési lehetőségek is jobbak Európa túlnyomó többségében.
• Szintén fontos – talán a legfontosabb szempont – a fiatalok előtt lévő példa. A jelenlegi sikeres egészségügyi elit majdnem minden tagja, több-kevesebb időt külföldön töltött. Az a benyomás alakul ki a friss diplomásokban, hogy nem is lehet sikeres karriert befutni külföldi tapasztalatok nélkül.
• Európa egészében hiány van az egészségügyi munkaerő képzésében, ezért szinte korlátlan felvevő piac van a hazai szakemberekre. A hiány pedig megteremti a módját a toborzásnak: fejvadász cégek csábítják a szakembereket és a hallgatókat külföldre.

Ezen szempontok figyelembe vételével nem ítélhető el az, aki úgy dönt, hogy külföldön próbál tapasztalatot, tudást, anyagi biztonságot szerezni, családot alapítani. Ezzel szemben áll az utóbbi időben szintén egyre többet hangoztatott felfogás, miszerint ha az állam költségtérítéses rendszerben finanszírozza a hallgatók itthoni tanítását, akkor elvárható, hogy ezt a diplomás itthoni munkával hálálja meg hazájának. Ennek a véleménynek a kézzelfogható megnyilvánulása a valamilyen formájú röghöz kötés. Ez azonban az egészségügyi kamarák és szövetségek szerint a problémát nem oldja meg, hanem korábbra hozza, hiszen a középiskolás nem fogja az egészségügyi szakokat választani, ha negatív megkötésekkel próbálják itthon tartani a végzetteket. Ezek alapján tehát a megoldás egy pozitív ösztönző rendszer bevezetése lenne, hogy a friss diplomások itthon maradjanak.

Karrierszempontból a külföldi munkavállalásnak van helye az egészségügyben. Azonban annak helyét nem a diplomaszerzés utáni képződés, szakosodás időszakára időzítenénk, hanem 5-6 évvel későbbre. Az itthoni rendszer megismerése, a hazai technikák elsajátítása és a stabil szakmai alapok megszerzése után sokkal hasznosabban tudsz külföldön 2-3 évet eltölteni. Ekkor nem az itthon is elsajátítható szakmai alapok kötik le a figyelmedet, hanem olyan módszereket, szemléletet leshetsz el, amelyeket itthon meghonosítva a terület szaktekintélyévé válhatsz. Ehhez azonban szükség van egy támogató hazai hozzáállásra a munkaadó részéről, hogy biztosítsa számodra a hazatérés lehetőségét. Legtöbbször ugyanis azért marad véglegesen külföldön egy magyar egészségügyi szakember, mert nincs hová hazajönnie, nem ismeri a gyorsan változó működési feltételeket.

Láthatod, hogy rengeteg nyitott kérdés marad még a külföldi munkavállalás hazai megítélése kapcsán. Szeretnénk ezért egy-két szempontot adni, amit gondolj végig, mielőtt külföldre vennéd az irányt. Ezeket azért is érdemes átgondolni, mert jó pár példa mutatja, hogy mekkora meglepetést tud okozni egy-egy nem kalkulált tényező. A legrosszabb, ami történhet, ha 3 hónap külföldi munka után jössz rá, hogy nem ezt akarod, vagy nem így.

• Anyagi szempontok – a fenti összefoglalónkból láthatod, hogy első ránézésre ez a szempont a külföld mellett szól. Azonban sehol sincs kolbászból a kerítés. Hiába keresel többet, az egyéb szolgáltatások is lényegesen többe kerülnek. A gyermekeid elvárása pedig már külföldi elvárás lesz.
• Megbecsültség – lehet, hogy társadalmilag jobban megbecsülnek külföldön egészségügyi dolgozóként, azonban mindig „vendég” maradsz, és ezt az arra érzékenyek nehezen tudják megszokni.
• Szakmai fejlődés – a paraszolvencia rendszer hiánya, nagyban segíti, hogy gyorsabban fejlődj szakmailag, azonban „vendég státuszod” és a tanult nyelvismereted általában határt szab a karrierednek. Ezért használhatod ki jobban itthon a megszerzett tudásodat egy bizonyos szint felett.
• A saját és a gyermekeid nemzeti öntudata – ez az, ami két generáció alatt biztosan elveszik. Bármennyire is beszélsz magyarul otthon a pároddal és a gyermekeitekkel, az élet többi területén azonban a fogadó ország nyelvén kell megszólalnotok. Ebben a harcban a szülők szinte mindig alulmaradnak, és a gyermek első számú nyelve és gondolkodása a fogadó ország nyelve lesz.
• Család, barátok – bár a nyugat-európai rendszerek család- és szabadidő-centrikusak, az egészségügy terén nem olyan jelentős a különbség, ott is sokat kell dolgozni. Bár több lehetőséget tudsz biztosítani a utódaidnak, de ne felejtsd el, hogy Te is valaki gyermeke, barátja vagy. A család és a barátok hiánya szintén komoly gondként jelentkezhet.
• Egyéb magyar sajátosságok elvesztése – olyan apróságok tudnak borzasztó hiányérzetet kelteni benned, amikre nem is gondoltál volna. Magyar konyha, a névnapok megünneplése, nemzeti ünnepek, a magyar mentalitás/hozzáállás hiánya, akár még az is, hogy soha senki nem panaszkodik neked, míg itthon már a 3. mondatban panaszkodunk egymásnak stb. Ezek hiánya komoly honvágyat kelthet.

Mindezeket figyelembe véve hozz csak döntést a külföldi munkavállalásodról. Érdemes még az egyetemi évek alatt, valamilyen ösztöndíj keretében külföldön kipróbálni magad, hogy a végleges döntés előtt megismerhesd saját idegenbeli szokásaid, a külföldi fogadtatásod és mindezeknek a rád gyakorolt hatását. Lehet, hogy rájössz, tényleg csak két évig tudod elviselni a nagyi mákos bejgliének hiányát.