A diplomád megszerzése utáni első komolyabb kihívást az álláskeresés jelenti. Erről számtalan anyagot és tanácsot találhatsz az Interneten, és biztosan minden ismerősödnek is van egy-két hasznos tippje. Ezeket érdemes meghallgatni, ha jónak tartod, megfogadni, viszont ne felejtsd el most sem, a saját jövődről fogsz dönteni.

Ezt a kérdést szerencsés esetben nem a diplomád kézbefogásakor fogod először feltenni, hanem már egyetemi éveid alatt kialakult benned egy kép, hogy mit szeretnél és mit biztosan nem „majd, ha nagy leszel”. Ha még nem alakult ki benned sziklaszilárd kép a terveidről, akkor megpróbálunk egy-két szempontot adni a lehetőségek szűkítéséhez.

Vedd sorba azokat a lehetőségeket, szakterületeket, amiket általában szoktak a diplomáddal végezni mások. Például, ha gyógyszerész leszel/vagy, akkor lehetsz gyógyszerész egy kórházban, egy gyógyszertárban, vagy mehetsz kutatni egy laborba, vagy betölthetsz állásokat egy gyógyszercégnél stb. Húzogasd le a listádról, amit biztosan nem szeretnél csinálni. Ha ez kész, akkor szűkítsd tovább a területet. Pl. ha gyógytornász vagy és kitaláltad, hogy eleinte valamelyik kórházban szeretnél gyakorlatot szerezni, akkor vedd számba, hogy milyen szakterületek jönnek szóba. Traumás betegek, stroke-osok, gyermekek mozgásfejlesztése, sport-rehabilitáció, vagy esetleg egy általánosabb profilú osztályon szeretnél dolgozni, ahol sokféle terület eseteivel találkozhatsz. Ha van olyan terület, amit biztosan nem szeretnél végezni, akkor máris kevesebb lehetőségre kell koncentrálnod. A megmaradt lehetőségeket pedig pontozd, vagy súlyozd valami módon, hogy melyiket szeretnéd a leginkább, melyiket kevésbé. Érdemes talán azt is végiggondolnod, hogy melyik területen tudod a legjobban használni ismereteidet és képességeidet. A végén érdemes még egy tesztet elvégezni fejben. A megmaradt szakmákban el tudod-e képzelni magad 2-5-10 év múlva? Ha nem, akkor lehet, hogy mégsem passzol hozzád az a munkalehetőség.

Amikor munkahelyet keresel, ritkán van olyan ideális helyzet, hogy csak a szakterület számít és minden más körülmény mellékes. A következő szempontok valamilyen súllyal befolyásolhatják a munkahely-választásodat. Hogy melyik milyen mértékben fontos számodra, azt már neked kell eldöntened.

• A munkahely földrajzi elhelyezkedése (főváros, nagyváros, kisváros, község).
• A munkakör jellege (egyetemi klinika/intézmény, városi nagy kórház vagy intézmény, kis kórház, specializált intézmény/szanatórium, rendelő/körzet stb.) .
• Melyik helyre van esélyed bekerülni (önéletrajzod és ismerőseid alapján)?
• A munkaadó jellege (közintézmény, magánintézmény/piaci alapokon működő cég, saját vállalkozást indítasz, szerződéssel „bedolgozol”).
• A munka motiváló hatása rád (izgalmasnak tartod, unalmas, nem tudod megítélni).
• Fizetés mértéke.
• Pluszmunka lehetősége, mennyisége, bérezése.
• Szakmai fejlődési lehetőségek (egy kitüntetett mentor, oktatási, kutatási, tanulási, közéleti lehetőségek stb.).
• Egyéb, számodra fontos szempontok.

Ha sikerül mindenről eldöntened, hogy mely szempontok fontosak számodra, akkor eléggé le tudod szűkíteni a lehetőségek számát, hogy célirányosan tudj keresni, konkrét munkahelyek konkrét állásajánlatára. Persze néha kompromisszumokat is kell kötni.

Mielőtt rázúdulnál azonban az Internetre, és vadul pötyögni kezdenél, nézzük meg az álláskeresést a munkaadói szemszögből is. A cégek a legutolsó esetben hirdetnek a nagy nyilvánosság felé, hiszen ezen a módon a legbizonytalanabb a megfelelő minőségű és képességű munkatárs beszerzése. Sorrendben így próbálkoznak:

• Jelenlegi munkatársakon keresztül informálisan.
• Helyi hirdetőtáblán, korábbi önéletrajzok alapján.
• Központi hirdetésen keresztül (egyetemek, minisztérium – pl. rezidenshelyek).
• Magánközvetítők, fejvadász cégek, egészségügyi állásportálok.
• Munkaügyi központok.
• Újsághirdetés.

Amint az a fenti ábrán is látható, a munkaadók elsősorban informális úton, személyes kapcsolataik, belső adatbázisuk felhasználásával keresik a megfelelő munkavállalót. Ezzel szemben az álláskeresők leggyakrabban csak a hirdetések, munkaügyi központok álláslistáinak igénybevételével kereshetnek állást. A sikeres álláskeresés feltétele, hogy az összes állásinformációs forrást felderítsd és kihasználd. Az üres álláshelyeknek csak 20-25%-át hirdetik meg, a többi álláslehetőséget neked kell felderítened! Az állásinformációk felkutatása során tartsd szem előtt, hogy nemcsak a pillanatnyi álláslehetőségek fontosak, hanem esetleg a hamarosan megürülő helyek is. Ezért az olyan munkaadókkal is fel kell venni a kapcsolatot, ahol pillanatnyilag nincs üresedés, de szívesen dolgoznál náluk.

A minden munkahely szempontjából fontos kritériumok egy állás betöltésénél:

• Alapvető képességek és tudás birtokában legyen a pályázó.
• „Jó fej” legyen – azaz beilleszthető a munkacsoportba. Ha valaki nagyon elzárkózó, vagy túl rámenős, gond lehet. Senki sem szeretne problémás beosztottat.
• Ne legyen túlképzett. Ha túl „jó” valaki, akkor vagy több fizetést fog kérni egy idő után, vagy más helyre vált, tehát nem lehet hosszú távra tervezni vele.
• Legyen motivált – különben minek jön…

A fentiekből következik, hogy több módon is kereshetsz állást:

• Kapcsolatrendszered alapján – mindenkinek vannak ismerősei, barátai, rokonai, tanárai. Írd össze azokat az embereket, akik talán tudnának abban segíteni, hogy állást kapj! Ezután keresd is meg őket! Ezt persze nagyon kellemetlen szituációnak érezheted, de hidd el az ő szemszögükből egyáltalán nem „ciki”. Végül is, ha tud segíteni, ő sem jár rosszul, ha nem, akkor meg megmondja, maximum szól, ha talál valamit.
• Internet – a legkézenfekvőbb módszer az álláskeresésre. Csak be kell pötyögnöd a keresőbe a kívánt hivatást és az állásajánlat szót. Ezután már csak böngészned kell, válogatnod a különböző állásközvetítők és fejvadászok ajánlatai közül. Küldözgetheted a papírokat.
• Újsághirdetés – talán kevésbé elterjedt az egészségügyben, de a szaklapokban lehet találkozni ajánlatokkal.
• Munkaügyi központok – egyértelmű.
• Személyes álláskeresés – elsőre talán kevésbé ugrik be ez a módszer, pedig néha meglepően eredményes. Kinézed a neked tetsző intézményt és egyszerűen besétálsz, hogy keresed a HR osztályt, a munkaügyist, vagy aki ezzel foglalkozik. Ebbe a körbe tartozik az is, amikor írsz egy megkeresőt Prof. Dr. MZ/X intézetvezetőnek, hogy szeretnél egy személyes beszélgetést/ tanácsát kérnéd/ milyen feltételekkel dolgozhatnál majd ott stb. Az esetek egy részében udvarias hárítással fogsz találkozni, de mivel mindenkinek fontos, hogy jó munkatársaik legyenek, el fogják olvasni az anyagodat, vagy elbeszélgetnek veled. Már csak azért is, mert 1-2 éven belül minden munkahelyen vannak üresedések, és lehet, hogy felhívnak, ha szimpatikus voltál. Ha csak egy helyen szerencséd van, akkor a dolog kipipálva.

Összességében azt tanácsoljuk, hogy igyekezz minél több helyre eljuttatni az anyagod, aktívan keresni és foglalkozni a dologgal, és akkor előbb-utóbb siker koronázza a próbálkozásaidat.

A pályázatokhoz szükséges írásos anyagok elkészítéséhez, lásd a következő fejezetet. Az felvételi elbeszélgetésről, pedig az Ember! Tervezz! kiadványban olvashatsz bővebben. Itt most csak arra szeretnénk újra felhívnia figyelmedet, hogy egy interjú előtt keresd meg idősebb ismerőseidet, korábbi hallgatótársaidat, hogy nekik mik voltak a tapasztalataik.