Ahogy gyermekként a társadalomba illeszkedünk be szüleink és iskoláink segítségével, úgy választott hivatásunk „társadalmának” is teljes jogú tagjai leszünk az egyetem elvégzése során, illetve a szakképzés által. Ahogy a felnőttséget sem csupán a személyi igazolványon szereplő számok jelzik, az érett egészségügyi szakembert sem pusztán a képesítése határozza meg. Különböző készségek elsajátítása szükséges ahhoz, hogy hatékony, a munkában sikeres, a páciensektől bizalmat érdemlő egészségügyi dolgozóvá válj. Ilyen viselkedésmintákat oktatóinktól (gyakorlatvezetőktől, témavezetőktől), és a hallgatótársaktól, olykor egészségügyben dolgozó rokontól, ismerőstől leshetsz el. Van azonban lehetőség arra, hogy direkt módszerekkel fejleszd a kommunikációs stílusod, empátiádat, a csapatban dolgozás képességedet, konfliktuskezelésedet és érdekeid másokat tiszteletben tartó érvényesítését. Mielőtt belemélyednénk azonban a konkrétumokba, fókuszáljunk a pályaszocializáció egy másik, ugyanolyan fontos dimenziójára. A mentőknél alapvető szabály, hogy a segítségnyújtás megkezdése előtt meg kell győződnöd arról, hogy saját testi épségedet nem fenyegeti veszély. Gondolj csak bele: ha az arra kiképzett szakemberek megsérülnek a mentési feladat közben, ki menti meg őket, és ki látja el az először sérültet? A segítő foglalkozást választóknak saját érdeke és kötelessége is megóvni magukat a jövőnek, hogy értékes tapasztalataikat átadhassák a fiatalabb kollégáknak, hogy ők is kamatoztathassák ezeket munkájuk során. Aki segítőként dolgozik, gyakran intenzív érzelmi terhelésnek van kitéve, amelyben ugyanolyan drasztikusan lehet sérülni, mint egy lezuhanó gerendától vagy kiömlött vegyszertől. A lelki egyensúly megteremtéséhez jó, ha útmutatást vagy mintát adnak a pályatársak, de alapvető jelentőségű az is, ha tudatosan készülsz a neked megfelelő helyes megküzdési stratégiák megismerésére is. Végeredményben tehát a kiégés problémakörét, valamint a káros megküzdési stratégiák (alkohol, depresszió, stb.) megelőzését is magában foglalja a pályaszocializáció. A mentális egészség megőrzése minden egészségügyi dolgozó számára tudatos és előrelátó aktív tevékenység kellene legyen, de az oda nem figyelés, a munkatempó, a hanyagság, vagy akár a túlzott odaadás gátolhatja az egészségvédelmet.
Hosszú távon sokat tehetsz azért, hogy egyensúlyban tartsd magad az embert próbáló körülmények, történések közepette. Segítséget és pajzsot jelent a kiégés ellen a társas támogatás kialakítása, a jó kollegiális kapcsolatok, a pozitív munkahelyi légkör, amelyhez Te is hozzájárulhatsz, a munka mennyisége, elosztása felett érzett kontroll, a tevékenységben megtalált értelem. A lelki megterhelést, a túlzott stresszt sokféle módon lehet feldolgozni, vagy elengedni: a sport, a vallásgyakorlás, a jól működő szociális háló, a zene, vagy más művészeti ág mind alkalmas lehet a feszültségek kiengedésére. A kommunikációs és stressz-kezelő készségek fejlesztése megkönnyíti a mindennapi orvos-beteg kapcsolatot, és a támogató környezet kialakítását is segíti, így azok az egészségügyi dolgozók, akik társaiknál jobbak a stresszel való megküzdésben és a kommunikációban, védettebbek a kiégéssel szemben is. A stresszorok azonosításában és az érzelmekkel való bánásmód megtanulásában segít a Bálint Mihály esetmegbeszélő csoport, amelyet világszerte használnak orvosok csoportjai a hivatásukban megélt nehézségek feldolgozására.
A stressz és kiégés elleni küzdelmedet kezdheted a HuMánia Pályaszocializációs Műhelyben, kortársoktatók által működtetett készségfejlesztő csoportban. A Magatartástudományi Intézet égisze alatt 2002 szeptembere óta működő diákmozgalom arra törekszik, hogy a felnövekvő generációk egyre erősebb humán készségekkel rendelkezve lépjenek be az egészségügyi rendszerbe. A Műhelyt az a felismerés hívta életre, hogy az Intézetben zajló elméleti oktatás (orvosi kommunikáció, pszichológia, szociológia, antropológia és etika) kereteit szétfeszítené az egyének személyes felkészítése, és a szükséges gyakorlati készségek megszerzése nem lehetséges a hagyományos előadások és gyakorlatok során.
Látókör-szélesítés, tudatosítás és gyakorlati fejlesztés az orvos-beteg kommunikáció, az érzelmi terhelés feldolgozása, a stressz- és konfliktuskezelés, az érdekérvényesítés és a pozitív szemlélet terén – mindezzel pedig az egészségügyiek kiégésének megelőzése. A kurzus további kedvező hatása a szakmai jellegű társas támogatás növelése, és az egészségügyi csapatmunkára való felkészítés is.
A gyakorlatban céljaink elérését a következők teszik lehetővé:
Az egy éven át tartó, kiscsoportokban (15 fő) zajló képzés során érintett témakörök, illetve gyakorolható készségek a következők: érzelmi terhelés feldolgozása (stressz- és konfliktuskezelés); személyes hatékonyság, asszertivitás fejlesztése; kezelő-beteg kommunikáció tudatos gyakorlása; szuggesztiók működése, betegvezetés és edukáció; empátia, előítéletek a gyógyításban; csapatmunka, önismeret; pozitív szemlélet.
A kurzus kortársképzés rendszerű. A kurzusért egy vezető egyetemi oktató felel, az oktatást azonban a kurzust korábban elvégzett, majd erre kiképzett ún. tutorok, vagyis hallgatói demonstrátorok végzik. A kurzust elvégző hallgatók tutorrá válva a résztvevőkhöz hasonló életkoruk, élethelyzetük által, viselkedésformáló modellként könnyebben be- és elfogadhatóvá teszik a gyakorolt készségeket. A kortársképzés továbbá erősíti a csoportkohéziót, és nem utolsósorban igen költséghatékony az önkéntességre építve. A tutorokat szakmai háttér biztosításával Prof. Dr. Túry Ferenc és Pintér Terézia tréner segíti.
Olvasd tovább!
2.6. Diák- és Életvezetési Tanácsadó Szolgálat (Diáktanácsadó)