2011-es beszámoló

• beszámoló 2011-ből

Minden év őszén meghirdet a Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatósága egy maximum 12 hetes tanulmányi pályázatot V. és VI. éves hallgatóknak a UC Davis Med Schoolba, a kaliforniai Sacramentoba. A pályázathoz a szokásos dolgokat kell csatolni, mindenféle igazolást az eredményeidről, érdeklődési körödről stb. Ezzel kapcsolatban szeretnék már most egy tévhitet eloszlatni, ugyanis sokan úgy gondolják, hogy az elbírálásnál a rengeteg konferencia-részvétel, a kreditrendszer által az egekig szökő átlag, illetve az ajánlólevél alján szereplő név számít, de ez nem így van. Az egyik évben én is tagja voltam a bizottságnak, és a beszélgetések után a döntéshozatalnál csakis a pillanatnyi benyomás döntött, tehát akkor is érdemes megpróbálnod, ha nem tudsz töméntelen mennyiségű pontot szerezni a fenti tevékenységekkel (szemben pl. az Erasmusszal, ahol a pontok alapján sorolnak be). Ami persze emellett még fontos, az a megfelelő szintű angol nyelvtudás, amire ennél a pályázatnál kiemelten figyelnek.

Rengeteg papírmunka, amiben az amerikai összekötő nagy segítségedre lesz. Sok közülük elég teljesíthetetlennek tűnik az elején, de némi rafináltsággal mindent meg lehet oldani, nem árt ehhez tanácsot kérni a korábbi szerencsés pályázóktól. Magára az utazásra a tanév tavaszán kerül sor, általában március eleje-május vége között, ezen belül egy-két hét csúszás még belefér, de több nem. A tantárgyak közül szinte bármelyiket meg lehet csinálni kint, így az aláírás megszerzésével nem szokott gond lenni, nagyon készségesek kint ez ügyben. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem kell azon aggódni, hogy a 3 hónap miatt bukod az adott félévedet itthon. V. éveseknek még hazajövetel után másfél hónapjuk van mindenből levizsgázni, ha VI. éves vagy, akkor pedig csak annyi kellemetlenséggel jár a dolog, hogy augusztusban lehet csak államvizsgázni, de ettől még ugyanúgy lehet rezidensi helyre vagy PhD hallgatónak jelentkezni, és szeptember-november magasságában dolgozni kezdeni. Amire végzősként viszont nem árt odafigyelni, hogy a kiutazás előtt minden rövid kurzust teljesíteni kell (onkológia, geriátria stb.), mert ezek miatt is el lehet csúszni a végzéssel. A pályázat nagy előnye, hogy a 3 hónapos kaliforniai tanulási lehetőség mellett még ösztöndíjat is utalnak neked, melynek összege körülbelül 5000 dollár. Ebből a kintiek megveszik neked a repülőjegyet, biztosításokat (baleset, műhiba stb.) kötnek, és a maradékot kiérkezésedkor megkapod (nagyságrendileg 3000 dollár). Ez az összeg fedezni tudja az albérletet (melyet segítenek keresni, amíg nem volt, addig a dékán látott minket vendégül egy hétvégére a saját hatalmas villájában), illetve az étkezéseket (ezek azért jóval drágábbak, mint hazánkban), esetleg még az itthoniaknak ajándékot is, de ha szeretnéd bejárni a környéket, akkor azért kell még ehhez némi költőpénzt hozzátenni.

Beleláthatsz egy a miénktől alapjaiban eltérő egészségügyi - és oktatási rendszer és állam működésébe, mindamellett persze átélheted itt is mindazt, amit általában a külföldi utak nyújtani tudnak (gondolok itt a városnézésekre, barátok szerzésére, érdekes szokások megismerésére). Az egyetem Sacramentoban található, mely Kalifornia fővárosa, bár az állam nagyvárosaihoz képest viszonylag kicsi településnek mondható. Az egyetemi kórház gyönyörű, mindenféle csúcstechnikával felszerelt, ha kíváncsi vagy egy olyan módszerre, amit eddig csak egy újságban olvastál vagy tv-ben láttál, akkor majdnem biztos lehetsz benne, hogy itt megnézheted élőben is. Az orvostanhallgatók sokkal inkább részt vesznek az ellátásban, mint itthon (ezt egyébként a különböző hollywoodi kórházas sorozatokban is láthatod) nem ritka, hogy napi 12 órát bent töltenek az osztályon, ami Rád is vonatkozik, ha ott vagy, viszont rengeteget lehet tanulni ez idő alatt. Nem csak lexikai tudást sajátíthatsz el kint, hanem egy másfajta szemléletet, mely mind a betegellátást mind az ellátásszervezést magában foglalja. Kihagyhatatlan szerintem pár hét eltöltése a sürgősségi osztályon (a Vészhelyzetből ismert ER), mely egy megdöbbentően jól szervezett hatalmas osztály, ami magába olvasztja az itthoni szakambulanciákat, sürgősségi centrumokat és traumatológiai rendelőket. Az oktatási rendszerük is egészen érdekes, hiszen Ők 4 év főiskola után felvételizhetnek a 4 év hosszú Med Schoolba, ahova pokoli nehéz bekerülni, a felvételizők mindössze 2%-át veszik fel. Meg kell tehát becsülni, ha valaki bekerülhet egy rövid időre is ebbe a rendszerbe, és célszerű minél több mindent ellesni, csiszolni az angol nyelvtudást. Nagyon jellemző az amerikai emberekre, hogy rendkívül közvetlenek, a benzinkutassal vagy a dékánnal ugyanolyan könnyű szót érteni. Az egyedüli dolog amit hiányoltam, hogy a filmekből ismert Kaliforniával szemben itt nem igazán volt lehetőség bulizni, egyrészt mert nincs is ilyen jellegű szórakozóhely Sacramentoban, másrészt az orvostanhallgató-társak picit már idősebbek nálunk, sokat dolgoznak, soknak van gyereke, férje/felesége és számukra egy közös vacsora utáni sör kimeríti a péntek esti kikapcsolódás fogalmát, ami azért keltett bennem némi hiányérzetet.

Nem lenne teljes a beszámoló, ha nem írnék magáról Kaliforniáról is egy picit. Megszokhatatlanul hatalmas méretei (a hamburgerek méretétől kezdve az utak szélességén át a bevásárlóközpontokig minden a magyar méretek többszöröse) mellett ez az állam elképesztő természeti csodákkal és fényűző városokkal bír, melyek közül minél többet látni kell. Ha síelni támad kedved május végén, akkor két órán belül a Tahoe-tó környéki síparadicsomban lehetsz, de dönthetsz úgy is, hogy az óceánpartot választod és 3 órán belül már fürödhetsz a Csendes-óceánban. Az utazásokra főként hétvégéken van lehetőség, mert hétköznap, mint már írtam, elég rendesen be vannak fogva a hallgatók, de amint van egy kis szabadidő akkor érdemes nekivágni az útnak és bejárni a „környéket”, elmenni NBA, NHL vagy baseball meccsre. Hogy mi mindent lehet megnézni errefelé arról egy külön kiadványt lehetne szerkeszteni, erre most nem vállalkoznék, nézz rá egy térképre és meglátod milyen fantasztikus helyre kerültél!

Tóth József