Volt egyszer egy szép napon, valamikor 2010 őszén, amikor Pécsről hazaérkezvén elkezdtem böngészni a netet, kutatván arra, hogy milyen városok fogják követni az eljövendő évben az Európai Kulturális Főváros címet. A keresésem során gyorsan fény derült arra, hogy idén 2 város viseli e nemes címet, az észtországi Tallinn és a finn Turku. Régóta vágyam volt, hogy egyszer messzi finn földre ellátogassak és betekintsek milyen az élet ott fent északon, így most már indok is volt, hogy miért tervezzek egy kirándulást oda. A látogatásom időpontjául az idei március 15-ei hétvégét terveztem be, amikor már terveim szerint vége lesz a télnek és tavaszi hangulatban ismerhetem meg a várost. Szép lett volna, ha az idő is így gondolja, viszont nem minden történt úgy, ahogy terveztem. A látogatásom során mélyebb betekintést nyertem Turku városának szépségeibe, kultúrájába és számos múzeumba is ellátogattam, viszont megismertem azt is, hogy milyen március végén örülni annak, hogy már nem esik a hó és nem -5 fokot mutat a hőmérő mutatója. Turku a legöregebb finn város, és közel 175 ezer lakosával Finnország 5. legnagyobb városa. Többször volt az ország fővárosa is, sőt eredetileg „Finnországnak” csak a Turku környéki régiót nevezték. Ma Finnország „Nyugati-Kapuja” és a dél-nyugat finnországi régió központja, amely nagyon jó kapcsolatokat ápol a hozzá közel eső nyugati országokkal. Számos testvérvárosa van, Magyarországról Szeged tartozik közéjük. Építészetében nem lehet egy stílust kiemelni, jól ötvözi a régies elemeket a modern új bauhaus és szocreál építkezés elemeivel. Számos értékes kulturális eleme van, amiért érdemes volt elmennem. Hál Isten nagyon jó közlekedéssel rendelkezik, és busszal mindenhová el lehet jutni, így bejárhattam a város távolabb fekvő pontjait is. Volt szerencsém bejutni a 13. századi múltra visszatekintő turkui várba, amely az Aura folyó mellett fekszik a város szélén, és megtekintésére még 1 nap sem volt elegendő. Hihetetlen, hogy mennyire közel tudtak építkezni a folyóhoz! Az biztos, hogy akkoriban ez kellő védelmet biztosított. A városban való barangolásom során megismertem az 1300-as években épített turkui katedrálist, amely jelenleg is egyedülálló Finnországban. Több olyan múzeumi kiállítást is megtekintettem, amik lenyűgöztek. Ilyen volt a híres finn zeneszerző Jean Sibelius életéről szóló zenetörténeti múzeumot, ahol látogatóként interaktív zenehallgatásra és a finn zenetörténetbe való betekintésre is lehetőségem adódott. Voltam a turkui művészeti múzeumban is, ahol több finn festő műveinek tekinthettem meg.

Turku egyik legjellegzetesebb része a Forum Marinum nevezetű kikötő és múzeum, ahol egy interaktív kiállítás keretein belül a látogatóként betekinthetünk a középkori hajózás rejtelmeibe. Szemügyre vehetjük, hogyan és miből készültek a hajók, merre hajóztak a középkori finn hajósok, sőt nyáron még valódi hajókra is felszállhatunk. Nagyon sajnáltam, hogy erre most nem volt lehetőség, mivel a befagyott folyóban egy igazi I. vagy II. világháborús kis hadihajó is horgonyozott, ami engem nagyon csábított. A nem éppen kiránduló idő ellenére sokszor sétáltam a városban, s nagy élmény volt számomra, mikor az utcán látható átfolyásokból észrevettem, hogy valójában én most legalább 20 centi hó és jég felett sétálok a többi járókelővel egyetemben, mégsem csúszik el senki, és az élet sem áll meg. A járdák murvás kővel voltak csak leszórva, kivéve persze a belváros sétálóutcáját. Teljesen megszokott látvány volt, így március közepén, hogy 3-4 méteres hókupacok vannak úton-útfélen, a fiatalok a befagyott folyón sétálgatnak, s mindennap esik a hó vagy az eső. Igen, ez Finnország. A táj és a mentalitás nagyon más, mint amit mi itt Közép-Európában hordozunk.

Meglepetésként ért, hogy Finnország nem sokkal drágább Magyarországnál. A boltok és éttermek árai nagyjából megegyeznek a hazaival, és a múzeumi belépők is a magyarhoz hasonlóan alakulnak. A buszközlekedés volt csupán drágább (1 buszjegy ~ 600 forintnak megfelelő euró). Viszont, mivel északon vagyunk és rengetegen foglalkoznak halászattal, meglepő volt tapasztalni, hogy a városi piacon rengeteg a halárus, és relatíve olcsó áron lehet friss lazachoz hozzájutni, akár a magyar bolti ár tizedéért is. Örülök, hogy elmentem, és mindenkinek csak ajánlom, hogy látogassa meg északnak eme gyönyörű kapuját, s ha lesz lehetőségem egyszer én is vissza fogok menni. Tanácsként csak egyet szeretnék mondani, nyári időben szebb és jobb tud lenni egy kirándulás, mint tél vagy tavasz idején. Ahogy hallottam kb. október végétől márciusig kell hóra számítani az oda látogató turistáknak.

Dúl Zoltán 2011., saját szervezés