Santiago de Compostela Észak- Spanyolországban, Galícia szívében, 40 km-re az atlanti partoktól fekszik, alig 100.000 lakosával. A világ csak mint az El Camino – az Út végállomásaként ismeri, azonban sokkal többet is tartogat számunkra Európa eme néha zord szöglete. A jó szerencse, de leginkább a HUPSA nyári cseregyakorlatának koordinátora irányított erre a távoli helyre, amiért hálás vagyok neki, hisz életre szóló élményekkel gazdagodtam.
Maga a cseregyakorlat igen családiasra sikerült, köszönhetően a kis létszámnak, csupán hatan vettünk részt rajta. Négyen magyarok, három kiváló szegedi kollegina és jómagam, valamint Lengyelországból két hallgatótársunk. A gyakorlat keretén belül a santiagoi gyógyszerész kar életébe nyerhettünk betekintést. A szerves kémiai, táplálkozástudományi és technológiai intézet biztosította számunkra a napi elfoglaltságot. A laboratóriumi munka igen hasonló a mi képzésünkben is szereplő tevékenységekhez. Santiago egyébiránt figyelemreméltó egyetemi közösséggel rendelkezik, Spanyolország harmadik legnagyobb campusa az itteni.
A gyakorlatok mellett volt idő tüzetesebben megismerni Compostela egyedülálló óvárosát, a legendás, kőcsipkézett tornyaival égbe meredő katedrálist, a modern, kifinomult üzletekkel teli újvárost, ahol a nyár folyamán elég egy szót értenie az ide tévedőnek – rebajas. Áldoztunk a gasztronómia oltárán is, végigkóstolva tipikus spanyol, illetve galíciai fogásokat. Nálunk a prímet a tapas vitte, mely az egész országban jellemző, a legkülönfélébb apró falatok, minden pohár itóka mellé, ingyen és bérmentve.
Bejártuk Galícia nagyvárosait, tengerpartjait, amik a rendkívül hideg víz miatt fürdőzésre kevéssé alkalmasak. Volt időnk ráérősen figyelni a helyiek áradó életörömét, ahogy egy kávézó teraszán üldögélve, vagy egy árnyas padon újságot olvasva múlatják a napot. Az embernek az az érzése támad, hogy itt senki nem dolgozik?! De az élet mégis flottul működik…
Portói kitérőnk során ízelítőt kaptunk a júliusi köd jelenségéből. Az atlanti légáramlatok időről időre óceáni párával árasztják el a várost, ahol ilyenkor a látótávolság 10 m alá csökken. Felettébb különös érzés, amikor egy szál nyári ruhában szitál ránk a ködpermet. Kint töltött hónapunk megkoronázása a Szent Jakab ünnepe alkalmából rendezett egy hetes fiesta, amikor is az egész város szabad szórakozóhellyé alakul át, végeláthatatlan dínom-dánom folyik az utcákon, tereken, parkokban és ha ez még nem lenne elég, ráadásként minden éjfélkor tűzijátékkal örvendeztetik meg a mulatozókat.
Köszönettel tartozunk lelkes spanyol vezetőinknek, akik fáradságot nem kímélve igyekeztek számunkra minél felejthetetlenebbé tenni ezt az egy hónapot – ami sikerült nekik. Zárszóként pedig, a szeptembert egy spanyol nyelvtanfolyammal indítom. Spanyolország elvarázsolt.
Ragasits Judit 2011. nyár, HUPSA