A tavaszi Erasmus elosztó gyűlésen azt a fantasztikus lehetőséget nyertem el, hogy az általam elsőként megjelölt országba, Olaszországba utazhattam 3 hónapra (augusztus, szeptember, október). Akkor még kicsit hosszú időnek tűnt a 90 nap távollét a családomtól, de így utólag visszatekintve akár egy fél évet is bevállaltam volna. A kinti tanulmányaimat az Universitá Degli studi di Roma Tor Vergata-n folytattam. Nagy-nagy szerencsémre egy kedves csoporttársnőmmel együtt utaztunk ki az Örök városba. Így minden felmerülő nehézséget, kihívást könnyebbnek éreztem.

Magánúton intézve egy kétágyas szobát, kis lakást béreltünk Róma frekventált helyén, meglehetősen jó tömegközlekedéssel. Már a kiutazásunk előtt minden le volt szervezve ezzel kapcsolatban, ugyanis ismerős erasmus hallgatók helyére tudtunk beköltözni. Tanulmányi ügyek intézése: A tanulmányi ügyek, szerződések, előzetes adategyeztetések gördülékenyen folytak. Meg voltam elégedve az itthoni és kinti koordinátor munkájával. Az olasz központi Erasmus irodában is segítőkészek voltak az ügyintézők, többek között kis térképet kaptunk, hogy minden számunkra fontos egyetemi épületet megtaláljunk. Tájékoztattak az olasz nyelvtanfolyamról, amit térítés mentesen igénybe lehetett venni.

A fogadó ország koordinátora még a megérkezésünk előtt pontosan egyeztette a kórházi osztályokkal a gyakorlataink kezdetét, időtartamát, tudtak rólunk, mikor odaértünk. Hatodéves lévén az oktatásunk a kórházi szakmai gyakorlat megszerzését, letöltését jelentette. A sebészetet egyszerűen imádtuk! Mindkettőnknek külön „mestere” volt, jól beszéltek angolul, ami nagy szerencse volt, mert a kiutazásunkkor csupán pár szót tudtunk olaszul (hatodévesként engedélyezett angol nyelvtudással is kiutazni). Szóval a sebészek nagyon segítőkészek voltak, foglalkoztak velünk, magyaráztak, sebeket kötöztünk, és a vizitek mellett ambulálhattunk is velük. Azt hiszem, teljesen befogadtak minket a csapatukba, és a kórházi robot után szabadidejükben is rendszeres programokat szerveztek nekünk! Nagyon szerettem ott lenni! A két hét traumatológia gyakorlat is nagy élmény volt. Jó volt megismerni egy újabb, merem állítani, hogy az ittenitől modernebb látásmódot. A kórház műszeres felszereltsége, az orvosok szakértelme és persze az olasz emberek mentalitása, jó kedve, vidámsága nagymértékben kihatott az osztály hangulatára, a kollégák kapcsolatára és nem utolsó sorban a betegek gyógyulására is. Az infektológia két hét alatt is sok dolgot tanultunk. Elsőként az tűnt fel nekem, hogy olyan fertőző betegség ellen küzdenek az olasz orvosok nap mint nap, amit itthon szerencsére ritkábban lát az ember. Gondolok itt főleg arra az adatra, hogy megfigyelések szerint ott 10 betegből 5 hepatitises, 2 pedig HIV fertőzött. Én ezen meglepődtem. Az infektulógus orvosok is végig foglalkoztak velünk, beteget vizsgáltunk, a vizitekbe minket is aktívan bevontak, szakmai tudásunkat kérdésekkel ellenőrizték. Izgalmas volt! S nem tudom, miért, de a végére a belgyógyászat gyakorlat hagytam a jellemzésben… Arról a pár hétről nem voltak túl jó élményeink. Egy általános belgyógyászati osztályon voltunk, ahol az itthoni tapasztalatokkal ellentétben egyáltalán nem idegeskedtek, nem rohantak, nem pörögtek az orvosok. Mindez főleg annak köszönhető, hogy az összesen 9 betegre körülbelül 10-12 orvos jutott naponta (ide számítva a kinti rezidenseket, fiatal orvosokat és professzorokat is). Ráadásul egy fiatal dokin kívül egyáltalán nem beszéltek velünk angolul. Az orvos beteg kommunikációt mesterien művelték az biztos, így a reggeli vizit egészen délig eltartott. Felesleges időtöltésnek tűnt az egész. Az itthoni belgyógyászaton szerintem többet tanultam volna, illetve hasznosabbnak éreztem volna magamat.

Sajnos a szervezett Erasmus programok, bulik, városlátogatások csak szeptember közepétől indultak, mivel ott akkor kezdődik a szemeszter. Tanácsosabb lett volna részünkről akkorra időzíteni a kiutazást! Addig magunknak szerveztünk programokat, ami valljuk be, egy ilyen csodás, híres nagyvárosban nem esett nehezünkre! Róma számtalan látványossága, nevezetessége kitöltötte a szabadidőnket. Vidéki városok közül ellátogattunk Luccába, Pisába, Firenzébe, Peruggiába és Assisibe! Fantasztikus helyek, ahova még mindenképpen vissza szeretnék menni! Az Erasmus úton a legfontosabb, amivel gazdagodtam: az élettapasztalat. Megtanultam, hogy lehet máshogy gondolkozni, mint az itthoni feszült, aggódó ember/diák/orvos; időt hagyni a pihenésre, kikapcsolódásra, a társasági életre a mindennapos robot után; mosolyogni a téged körülvevő emberekre, levetkőzve minden előítéletet. Azóta Magyarországon is próbálok eszerint az elvek, vagy ahogy az olaszok mondják a „Dolce Vita” szerint élni.

Örülök, hogy kihasználtam ezt az egyetem nyújtotta lehetőséget! Számomra beigazolódott: Nyiss a Világra, és Az is megnyílik előtted!

Mihalik Noémi, ÁOK VI.