3 hónapos Erasmus tanulmányi ösztöndíjamat a római Tor Vergata egyetemen töltöttem. Eredetileg a svédországi Uppsalai Egyetemre kaptam meg a helyet, de hosszas levelezésem és makacskodásom ellenére sem sikerült elérnem a svéd koordinátornál, hogy fogadni tudjanak, a kórházakban levő helyhiány és zsúfolt gyakorlatokra hivatkozva, annak ellenére, hogy a két egyetem közti szerződés fennállt és a kinti egyetem első értesítése után üdvözlő levelet kaptam Svédországból. Mivel módosítani kellett a kiutazásom célországát, Olaszországra, Rómára esett a választásom, a fennmaradó helyek közül. Ezen döntésem igen meghatározta későbbi életszemléletemet, és elmondhatatlan élményekkel gazdagított, mégis egy kis keserűség maradt bennem azzal kapcsolatban, hogy nem teljesülhetett egy vágyam amiért mindent igyekeztem megtenni, és amely ösztöndíj talán szakmailag is többet adott volna az általam másodiknak választott hellyel szemben. Rómába egyik csoporttársammal mentünk, két részre osztva így a kötelezettségek elvégzését és idegeskedést. A szálláskereséssel szerencsénk volt, ismerős szegedi orvostanhallgatók jöttek haza abban a hónapban Rómából, mikor mi mentünk ki, átvehettük tőlük az albérletüket, tehát minden le volt előre egyezve, mikor kiutaztunk. Az ösztöndíjat viszont csak szeptemberben kaptuk meg, amíg 3 havi bérleti díjat már ki kellett fizetnünk, nem kis összegről lévén szó, örülök, hogy családom támogatni tudott.
A római egyetemmel a kurzusok-gyakorlatok egyeztetése során semmilyen akadályba nem ütköztünk, hatodévesek lévén csak kórházi gyakorlatok elvégzésére volt szükségünk. A római koordinátor nagyon segítőkésznek bizonyult, az általunk kért dátumokra rögtön rábólintott és elintézte az osztályokon való részvételt, megérkezésünk után első utunk hozzá vezetett, információkat adott, elirányított bennünket a központi erasmus irodába ahol a fogadónyilatkozatot megkaptuk, a bevándorlási hivatalba, ahol codice fiscale-t kaptunk, és a tanulmányi időnk letöltése után is készségesen intézte az igazolásainkat, minden gyorsan és egyszerűen ment. Mivel augusztusban érkeztünk, más egyetemek erasmus diákjaira és az ersamusszal együtt járó programokra csaknem másfél hónapot kellett várnunk, így a nyelvtanfolyamra is, ugyanis olasz tudásunk a köszönésre terjedt csupán ki. Az utána szervezett nyelvtanfolyam (6 hét heti 2x másfél óra) viszont abszolút nem segített ezen a problémán, amennyit a magunkkal hozott nyelvkönyvből és az olasz nyelvkörnyezetből magunkra tudtunk szedni, azzal kellett gazdálkodnunk.
1 hónapot töltöttünk sebészeten, ahol az orvosok igen jól beszéltek angolul, kérésünkre tanítottak, magyaráztak, szabadon választhattunk a heti programot illetően. Az utána kövtkező 2 hét traumatológia gyakorlat szintén jó volt, viszont nekünk kellett odamenni az orvosokhoz, megkérni őket, hadd lehessünk velük aznap. Utána sokat mutogattak, őszintén szólva ez a gyakorlat az itthoni traumatológia féléven felszedett tudásomnál többet adott. A 4 hét belgyógyászat gyakorlatot unalmasnak, fölöslegesnek mondanám. Azon túl, hogy az osztályon fekvő nagyjából 9 darab betegre 10 orvos jutott, és közülük egy beszélt, illetve volt hajlandó angolul is megszólalni. Továbbá egy nap azzal telt el, hogy kilenctől délig viziteltük a 9 beteget. Az egy hét infektológia gyakorlat viszont jó emlékeket hagyott bennem, kedves, segítőkész orvosokkal, odafigyeltek, hogy mindent lássunk, érdekességeket mutattak, power point előadást tartottak a kutatási területükről. Összességében tehát pozitív tapasztalat volt a kórházban töltött gyakorlat, a belgyógyászattal viszont egyáltalán nem voltunk megelégedve.
Emellett rengeteget jártuk a várost, felfedezve az összes apróságot, amit csak hosszabb kinntartózkodás után talál meg az ember. Az erasmusos közösség által szervezett programokra október elejétől mi is el tudtunk járni, kissé sajnáltam, hogy ebből kimaradtunk, bár elég programot szerveztünk magunknak is. Utazásokat Pisába, Luccába, Firenzébe, majd Assisibe, Peruggiába. Amit a kiutazásunk legfőbb pozitívumaként értékelek, az az ittenitől eltérő, lazább, könnyedebb életszemlélet megismerése, részben elsajátítása volt. Örülök, hogy lehetőségem volt az erasmus programban résztvenni.
Vanco Ildikó, ÁOK VI. évfolyam, Erasmus