Mi a IV. éves sebészet gyakorlatunkat Indonéziában, Malangban töltöttük 2010. nyarán. A gyakorlat: az egyetem kórházában voltunk gyakorlaton, amely egy óriási kórház mindenféle osztállyal. A sebészeten nagyon kedvesek voltak, sokat lehettünk benn műtéten, főleg megfigyelőként, de néha asszisztensként is. Tanulságos volt, mert sok olyan esetet láttunk, amit itthon kevésbé (pl. rengeteg trauma, elhanyagolt esetek…), egyébként a kórház felszereltsége nem rossz, és tisztaság van. Az orvosok beszélnek angolul, a betegek nem, ezért a betegvizsgálatot kevésbé tudtuk gyakorolni.

Családoknál laktunk, és ott is ettünk. Mindenkinek volt külön szobája és volt rendes fürdőszoba is, igaz meleg víz nélkül. Az ételek nem túl változatosak, főleg rizst és zöldségeket esznek rengeteg csilivel. Hús nem nagyon volt. Csapvizet sehol sem isznak az ott élők sem, úgyhogy ezzel nem volt probléma, mindenhol kapható palackozott. Mi is féltünk a hasmenéstől, ezért minden este ittunk egy kevés pálinkát, és ez a megoldás bevált  Ezt itthonról célszerű vinni, mert alkoholt kevés helyen lehet kapni, ott is eléggé drágán, szóval aki hajnalig tartó részeges bulikra számít, az csalódni fog.

Összesen 9-en voltunk ott medikusok, különböző országokból. Közös programot sajnos nem nagyon szerveztek nekünk, de délutánonként a többi medikussal együtt voltunk, a hétvégéken pedig elutaztunk a városból. A családok közül volt, amelyik elvitte a nála lakókat néhány helyre. A város nem igazán látványos, de az igazi indonéz életet jobban meg lehet ismerni, mint ha valaki csak a túrista célpontokat látogatja meg (amit mi is megtettünk a gyakorlat alatt és után).

Indonézia maga nagyon szép, és érdekes hely. Természetesen mivel óriási terület, sok szigetet alig láttunk ez idő alatt. Mivel az itt élők nagy része iszlám, ezt figyelembe kell venni az öltözködésnél is (lányoknak térd alá érő szoknya, nem ujjatlan fölső), főleg a nem kifejezetten turista helyeken, de kellemetlenségünk nekünk nem volt ezzel kapcsolatban, maximum megbámulnak (a fehér embereket sok helyen amúgy is, gyakran fényképezkedni is kell a helyiekkel). Az emberek általában nagyon kedvesek, és segítőkészek, mindenhol lehet találni 1-2 fiatalt, aki legalább egy kicsit beszél angolul. Költségek: repülőjegy: kb. 200.000 (Egyptair Bp-Cairó-Kuala Lumpur, onnan Air Asiaval mindenhova olcsón lehet repülni a térségben, mindenkinek tudjuk ajánlani) Étkezés: nem turista helyeken 2-300 Ft egy ebéd, turista helyeken kb. a duplája, de ott európai étkeket és nagyobb adagokat lehet enni. Szállás: kétágyas szoba saját fürdőszobával 1500-5000 Ft között helytől, minőségtől függően. Utazás: mindenféle eszközzel utaztunk, biztonságos, de sokszor kényelmetlen lehet. Ahol fix tarifa van, ott olcsó, ahol alkudni kell, ott csak óvatosan!

A kaján kívül általában mindenre alkudni kell, főleg a piacokon. Mi a gyakorlat után elutaztunk Balira, Lombokra és Gilire, ezek közeli szigetek, az utazás egyszerűen megoldható. Itt gyönyörű helyek vannak, és turistaként könnyebben el lehet boldogulni (sajnos gyakorlati hely ezeken a szigeteken nincs). Mivel a legnagyobb az odautazás, ezért megéri minél hosszabb időt eltölteni a gyakorlat előtt-után az országban vagy akár a környező helyeken. Vízum: a turista vízum csak 30 napig érvényes, ezért érdemes itthon elintézni a 60 naposat, ehhez a követségre kell elmenni, az ára 45 USD Gyógyszer, oltás: az ÁNTSZ-nél beadják az oltásokat (HAV, DPT, Tífusz kb 15-20000 Ft) Jáva és Bali szigeten nincs malária, máshol lehet, mi ott vettünk gyógyszert, sokkal olcsóbb, és bárhol meg lehet venni. Lányoknak: tampon nem kapható

Összességében nagyon megéri elmenni, életre szóló élmény volt mindkettőnknek, egy kis kalandvágy azért szükséges hozzá, de nagyon ajánljuk mindenkinek. Egy-két apró(utólag már vicces) kellemetlenségen kívül, semmi komoly gondunk nem volt, amitől általában félni szoktak (betegség, lopás, átverés, vallási-kulturális nézetletérések…) Ha bárkinek kérdése van még, keressetek minket nyugodtan!

Krolopp Anna [email protected], Ábrahám Bence [email protected]