Egyetemünkön csodás lehetőségek tárulnak a vállalkozó szellemű hallgatók elé. Én a negyedév után esedékes sebészet gyakorlatomat Egyiptomban töltöttem, mely maradandó élmény volt. A Kairó közeli Menoufeya Megyei Kórházban kaptam helyet, ami busszal jó másfél órányira van a fővárostól. Még kiutazásom előtt felvettem a kapcsolatot a helyi hallgatókkal, ők kijöttek értem a repülőtérre, így nem kellett este egyedül bolyonganom lány létemre egy idegen, arab városban. Számomra megdöbbentő módon mindenki, akivel találkoztam nagyon kedves és nyitott volt, a kórházban épp úgy, mint az utcán. Igazán vendégszerető, kedves emberek vettek körül, akik igyekeztek meghívni a saját házukba, hogy találkozhassam a családjukkal is. Mivel én nem beszélek arabul, angolul próbáltam megértetni magam olykor több, néha kevesebb sikerrel. Az egyetemen a hallgatók viszonylag jól beszélnek angolul, és igyekeznek mindenben segíteni a cserediákoknak. Szinte minden percünket beosztották, sosem voltunk egyedül. Összesen négyen voltunk külföldi orvostanhallgatók Shebinben, ami Menoufeya fővárosa, de ez nem zavarta vendéglátóinkat abban, hogy színes, érdekes, élménydús programokat szervezzenek számunkra. A városban a szállás nem volt éppen a legkényelmesebb vagy a legtisztább, de napi három étkezést biztosítottak, mely egy európai ember számára is kielégítő volt.

A kórházban nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadtak bennünket. Sok orvos beszél angolul, néhányan, akik hosszabb ideig Európában tanultak vagy dolgoztak, még németül is tudnak. Figyeltek arra, hogy tudjam követni az eseményeket, mindent lefordítsanak nekem, amit a betegek mondtak vagy az orvos kérdezett. Be kell azonban vallanom, hogy nem kellett túlzásba vinnem a kórházban tartózkodást. Körülbelül 3 ott töltött óra után ugyanis megjelentek a kontaktjaink, és a nap hátralévő részében velük kirándultunk. Én összesen 13 délelőttöt vagy délutánt töltöttem a sebészeten, és ezzel úgy hiszem, rekordot döntöttem. A kórházak kinézetét, a higiéniát vagy a betegekkel való bánásmódot meglepőnek találhatnánk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az arab világban járunk, ez nem Európa. Amikor nem a kórházban voltunk, akkor környékbeli városokat és Egyiptom nevezetességeit látogattuk meg. Több alkalommal is voltunk Kairóban, hiszen az viszonylag közel volt. Kérésünkre Gizán kívül megnéztük még a Dahshur- i illetve a Szaqqara- i piramisokat is, és jártunk Memphisben. Szerveztek számunkra egy déli utat, mely során meglátogattuk Asszuánt, Abu Simbelt, Luxort, illetve jártunk Alexandriában és természetesen a Vörös tenger partján, Hurghada-ban is. Sajnos a Sinai félszigetre nem jutottunk el. Minden kirándulást a helyi orvostanhallgatók szerveztek, nekünk csak mennünk kellett.

Egyiptom olcsó ország. Kísérőink mindig figyeltek és vigyáztak ránk, nem engedték, hogy bárki becsapja a gondjaikra bízott turistákat. Nemzetközi diákigazolvánnyal a belépők meglehetősen olcsók voltak, ahogy a szállás is. Egyetlen kivétel az asszuáni kirándulás volt, ami a helyi árakhoz mérten meglehetősen drágára sikerült. Egyiptomnak erre a részére csak utazási irodák által szervezett úton lehet eljutni, így ennek megfelelően drágább is, ám az élmény leírhatatlan.

Kirándulásaink alatt az étkezést általában magunk oldottuk meg, ami annyit jelentett, hogy kísérőink elvittek minket megkóstolni a helyi finomságokat. Az arab ételek és édességek nagyon ízletesek és rendkívül olcsók, érdemes minél többet kipróbálni belőlük, csak arra kell vigyázni, hová tér be az ember. A helyiek segítségével azonban kikerülhetők a kevésbé megbízható helyek, és így megúszhatjuk a sokak által emlegetett „utazók hasmenését”. Vizet azonban csak palackozottat szabad inni, abból is olyat kell venni, amin még rajta van a kupakon a celofán. Vannak a városokban kihelyezett víztisztítók is, ezek vize is iható. A nyári hőség azonban embert próbáló, érdemes betérni olykor egy kávézóba és az egyiptomiak kedvenc elfoglaltságát űzni, elfogyasztani egy jéghideg khrakhadi-t és elszívni egy shishát.

Ha az ember nem a turisták által sűrűn felkeresett helyen van, akkor érdemes figyelnie arra, hogyan öltözik. Vidéken nem szeretik, ha egy lány „túl sokat mutat magából”, azaz a szoknyája a bokáján felül ér. Egyiptom egy fantasztikusan sokszínű ország, melynek több ezer éves múltja ott hever a lábunk előtt, azon járunk, de egy hónap is kevés, hogy megismerjük. Az ókori Egyiptom csodái mellett nem kevésbé lenyűgöző az általam oly kevéssé ismert, nyüzsgő arab jelenkor, mely ott vibrál a kortalan történelmi remekművek körül. Egyiptom lakói kedves, szívélyes, vendégszerető ám nagyon büszke emberek. Büszkék a múltjukra és a jelenükre is, így könnyű őket megsérteni. Tisztelettel, elfogadással kell feléjük fordulnunk, és ha egy kicsit még rugalmasak is vagyunk, fantasztikus kulturális élményekben lehet részünk, és mindenképpen egy felejthetetlen hónap emlékeivel térhetünk haza.

Liptovszky Janka