Beszámoló az elmúlt fél év tapasztalatairól

Demeter Alexandra vagyok, a Semmelweis Egyetem negyed éves gyógyszerészhallgatója. Több mint két éve foglalkozom komolyabban a szerves kémiával és annak preparatív részével és kaptam egy lehetőséget arra, hogy külföldön is kipróbálhassam magam és eltöltsek 5 hónapot Szardínián, Cagliariban.

Az odafelé vezető úton végig azon izgultam, hogy vajon mi lesz velem ott kint egyedül, de amint földet ért a gép, a kételyek, kérdések eloszlottak. Tudtam, hogy jó helyen vagyok és az elkövetkezendő hetek is megerősítették ezt bennem: egy kollégiumban sikerült elhelyezni engem, így éjjel-nappal garantált volt a jó társaság, szintúgy a munkahelyen is. Az első hetek úgy teltek el, hogy el sem mertem hinni, mindez velem történik….A hely gyönyörű, az emberek nagyon barátságosak és segítőkészek. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem igazán beszélnek angolul, én pedig olasz tudás nélkül mentem ki, így egy kicsit nehezített volt a kommunikáció, de persze ez is a kihívás részéhez tartozott. Ezt a nyelvi problémát inkább a fiatalokkal való ismerkedésre és a városban való létre értem, mert szerencsére az egyetemen a professzorom, Elias Maccioni - akinek ellenőrzése alatt folytattam a munkám - tökéletesen beszélte az angolt.

Annyira jól éreztem magam kint, hogy az idő csak úgy elszaladt, annyi élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam minden egyes nap, mind a munkában, mind a kollégiumban, hogy időm sem volt hazavágyni. Ezen élmények közé tartoznak többek között a jókedvű reggeli kávézások a munkahelyen, a közös munka, tengerparton napozás, parkban naplementében sportolás, a fiatalokkal való bulizás, kiemelném a tengerparti bulikat (pont olyanok, mint az amerikai filmekben), sörözőbe járás és utána a hajnalban nyitó pékség lerohanása…Szívesen folytatnám a felsorolást, de félek, nem férne el egy oldalon.

De a legfontosabb dolog számomra - amiért kimentem - a munka volt, a fejlődés és gyakorlatszerzés lehetősége, amelyhez a lehető legtöbb segítséget és feladatot kaptam. A laborban a Candida gomba rezisztens fajai ellen állítottam elő potenciális gyógyszermolekulákat, melyek hatásosságának tesztelése már folyamatban van és nagy izgalommal várom az eredményeket. Persze tudom, hogy nagyon kicsi annak az esélye, hogy a 36 db előállított anyagból az egyik hatásos lesz, de végül is azt se gondoltam volna soha, hogy valaha kaphatok egy ilyen lehetőséget, mint ez a fél év volt, úgyhogy a remény hal meg utoljára!

Egy ilyen utazást mindenkinek csak ajánlani tudok, még akkor is, ha ezzel plusz egy évvel többet kell maradnia az egyetemen, mert megéri, mind emberileg, mert egy kicsit még felnőttebbé válik az ember, mind szakmailag, mert olyan tudásra tesz szert, amit talán az egyetemi órákon (idő szűke miatt) sosem szerezhet meg!

Köszönettel tartozom mindazon embereknek, akik lehetővé tették nekem ezt az utat: F. Tóth Katalinnak, Prof. Dr. Mátyus Péternek és nem utolsó sorban Prof. Elias Maccioninak!

Demeter Alexandra, Erasmus