Idén nyáron volt szerencsém a massachussets-i Boston városában tölteni egy kellemes hónapot. Az egyetlen probéma, hogy csak június közepétől tudtak fogadni, ezért kicsit rövidebbre kellett vennem a vizsgaidőszakomat, szóval egy csütörtöki utolsó vizsga után szombaton már a repülőn ültem, megkezdve a várva várt 10 órás utat, egy amszterdami átszállással. Megérkezvén, szomorúan kellett hallanom az engem váró iráni lánytól, hogy sikerült kifognom a legrosszabb időjárást, amilyen 50 éve nem volt Bostonban. Ezután elmentünk az egyetem, a Massachussets Collage of Pharmacy and Health Sciences, vagy kicsit rövidebben MCPHS kollégiumába, ami egy épületben volt az előadótermekkel és a laborokkal, de minél kisebb volt, annál modernebb. Apartmanszerű szobánk 2 hálószobával, konyhával és fürdőszobával rendelkezett. A hétvége az ismerkedéssel – egymással és a várossal – telt.
Hétfőtől aztán elkezdődött az érdemi munka. Mivel a jelentkezésemen ipart és kutatást jelöltem meg, mint legfőbb érdeklődési kör, így én első héten a Farmakológiai Intézet gondozásába kerültem. Itt lehetőségem nyílt részt venni egy-két kutatásban is, mindenki végtelenül kedves volt, segítőkész és nagyon szívesen mutattak meg mindent ami érdekelt. Második héten a Gyógyszerészeti Intézetbe voltam beosztva egy apró kínai hölgy mellé, akinek a beszéde olyan gyors volt és olyan akcentussal beszélt, hogy a mondandója negyedét csak tippelni lehetett. De ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam. Megmutatta hogy ott hogyan csinálják a különböző gyógyszerformákat. Itt is részt vettem a kutatásában, remek volt. Harmadik héten volt egy kis keveredés, a tanárnak, akivel azon a héten lettem volna, egy nyári kurzust kellett tartania, így keletkezett szabadidőmet arra fordítottam, hogy bejárjam a várost. Bostonról nekem az az érzés jött át, hogy egyáltalán nem olyan, amilyennek egy amerikai nagyvárost elképzelne az ember. Valószínű ez annak is köszönhető, hogy igazi egyetemi város. Itt van a Harvard is, amit volt szerencsém bejárni, nem sokkal messzebb, Camebridge-ben, ami szintén Boston része, az MIT, a mi egyetemünk körül is volt legalább 4 másik egyetem. Ebből kifolyólag a város kicsit kihaltnak tűnik nyáron.
Utolsó héten aztán egy kórházi gyógyszerész mellé kerültem, itt kellett szembesülnöm azzal, hogy mennyivel előttünk járnak az egészségügy fejlettségét tekintve és hogy a gyógyszerészek mennyivel jobb helyzetben vannak, mint idehaza. A hónap folyamán, amikor éppen jó idő volt, a másik 3 diákkal, egy spanyol és egy szingapúri lány és egy lengyel fiú, igyekeztünk minél többet látni a városból, ami nem volt egyszerű. Tekintve, hogy Boston az Egyesült Államok egyik legrégebbi városa és rengeteg történelmi esemény köthető hozzá, legfontosabbként említve, hogy innen indult a Függetlenségi Háború, rengeteg a látnivaló. Ezen kulturális programokat azonban általában magunknak kellett megszerveznünk, ugyanis a helyi host-ok munka és tanulás miatt nem sokat értek rá velünk foglalkozni. Hál'isten Boston nem egy bonyolult város, a „T”, ahogy ők nevezik, ami gyakorlatilag villamos, de a belvárosban a föld alatt közlekedik, mindenhova elvisz. Tiszta és gyakran jár, még éjszaka is, de tömörsége miatt gyalog is el lehet jutni mindenhová, ezért is nevezik Bostont „A gyalogló város”-nak. Amiben segítettek, az a new york-i út, ahova egyikük el is kísért minket. Itt sajnos csak egy hétvégét töltöttünk el, ami messze nem elég, de azért a Szabadág-szobor, a Central Park, a Szt. Patrik Székesegyház, és a Természettörténeti Múzeum, mint fontosabb látnivalók belefértek.
Összességében egy nagyon jó kis hónapot töltöttem el itt, bátran ajánlom mindenkinek,nem kell megijedni a távolságtól, amint ott van az ember, nagyon gyorsan hozzászokik mindenhez, Amerika élhetőségi szempontból elég egyszerű ország. A szupermarketben minden kasszánál van egy ember, akinek csak az a dolga, hogy a dolgaidat zacskókba csomagolja és ügyeljen rá, hogy szépen rendezetten legyen minden bepakolva…
Kokas Márton 2009 nyara, HUPSA