Pathogének I.

1. Paraziták
   • Obligát parazita
   • Fakultatív parazita
2. Szaprofita

Az együttélés típusai:

• Symbiosis: együttélés
  1. Commensalismus: nem károsítják egymást
  2. Parasitismus: a microorganismus károsítja a macroorganismust
  3. Mutualismus: mindkettőnek jó.

Kolonizáció: nincs behatolás a szövetek közé

Pathogenitás: Egy adott microorganismusfaj megbetegítőképessége egy adott gazdaszervezetre nézve

1. Fajspecifikus
2. Genetikailag determinált

Virulencia: egy adott fajon belül egy populáció megbetegítőképességének mértéke.

A virulencia mérhető, a pathogenitásnak nincs mértéke (valami vagy pathogén, vagy nem).A virulenciát az LD₅₀ jellemzi, az a csíraszám, ami az egyedek felében halált okoz.

Vannak fakultatív, opportunista és obligát pathogén mikroorganizmusok.

• Fakultatív
  • Általában a normál flóra tagjai
  • Prediszponáló és rizikófaktorok szükségesek a pathogenitásukhoz (pl. sérülések, elzáródások, idegen testek, immundefektusok)
• Obligát
  • Soha nem tagjai a normál flórának
  • Az immunnstátusztól függetlenül képesem megbetegedést okozni.

Képesek:

• Adhesio: megtapadás
• Penetratio: behatolás a sejtekbe/szövetekbe
• Invasio/disseminatio: szaporodás és szétterjedés
• Károsítás

Biofilmképződés: biológiai jelenség, minden felszínen törtnik, ahová baktériumok kerülnek

1. Baktériumok reverzibilis megtapadása (másodpercek)
2. Baktériumok irreverzíbilis megtapadása (másodpercek-percek)
3. Növekedés és osztódás (órák-1 nap)
4. Exopolimerek képzése
5. Az exopolimer további microorganismusokat vonz és köt meg

Ahol leválik a felület, amin a biofilm képződött, nincs baj (bőr). A fogakon nem válik le, le kell szedni! (szájhigiéné)

• Nem toxikus
  • Felszíni virulenciafaktorok (csilló, fimbria, glycocalyx, tok)

A tok gátolja a phagocytosist, antigén, szerepet játszik a megtapadásban (ragadós) és mechanikai védelmet is biztosít.

A bacillus anthracis tokja D-glutaminsav, a streptococcus pyogenesé hialuronsav.

• Extracelluláris enzimek
• Toxikus
• Exotoxinok
  • Extracellulárisan hatnak:
    • membránkárosítás
  • Intracellulárisan
    1. Proteinszintézisgátlás
    2. Hiperszekréció
    3. Neurotoxinok
  • Szuperantigének

A szuperantigének az MHC-antigénekhez kötődve aktiválják a T-sejteket, „citokinvihart” okozva

• Endotoxin = LPS

Az LPS¹⁾ a Gram-negaatív baktériumok külső membránjában található, a baktérium elpusztultakor felszabadulva bármely szervben a llegkülönböözőbb elváltozásokat okozza. A legrosszabb hatás az endotoxin-sokk (hipotenzió, komplementrendszer aktiválódása, DIC²⁾ ).

Dosis Lethalis Minima = DLM az a meghatározott toxinmennyiség, ami parenterálisan beadva a kísérleti álllatot meghatározott idő alatt megöli.

Definíció: A pathogén behatol a szervezetbe és ott szaporodik.

1. A kórokozó valamiéyen fertőzési forrásból valamilyen átviteli, terjedési úton jut a gazdaszervezetbe.
   • Bőrön keresztül
   • Nyálkahártyán keresztül

1. A behatolástól távoli helyre jut
2. Szisztémás fertőzés

(Mikroorganizmus)-émiák: az érpályában az adott mikroorganizmus található. (Nem jelent más )

A szepszis SIRS³⁾, aminek a hátterében fertőzés áll. Jellemzői a szélsőséges hőmérséklet, tachypnoe, tachycardia és szélsőséges fehérvérsejtszám (Leuko(?)-ia vagy Leukopenia)

• Tünetmentes
  • Szubklinikus: a kórokozó eliminálódik
  • Latens: a kórokozó perzisztál
• Manifeszt fertőzés
  • Gyógyulás
  • Hordozó
  • Krónikus beteg
  • Halál

A kórokozó távozik, ürül a szervezetből

• Ragályos fertőzés: emberről emberre terjed
• Nem ragályos fertőzés

Lehet exo- és endoogén, illetve primer és szekunder.

• Exogén: kívülről származik
• Endogén: normál flóra tagja rossz helyre kerül

Reservoir: olyan hely, ahol a kórokozó tartósan megtalálható

• Kontakt
• Szállítás
  • Szennyezett víz, élelmiszer
  • Orális
  • Vektorok
  • Nem steril eszközök (iatrogen fertőzés)
• Dia/transzplacentáris átvitel (Konnattális fertőzések, anyáról magzatra)