A petesejt 20-40 perc alatt bejut a méhkürtbe, itt 3 napig életképes. A spermium 20 perc alatt bejut a méhűrbe1), itt két napig életképes. A megtermékenyítő közösülés így a ciklus 12-17. napján történhet meg. A megtermékenyítés rendszerint az ovuláció után 6-24 órával az ampullában történik meg.
Az ovuláció után 3-4 nappal a blastoysta (~12 egység) megérkezik a méhűrbe, majd újab 3 nap múlva beágyazódik. Ekkor a hCG-termelés megindul, ez fogja három hónapig életben tartani a különben elsorvadó sárgatestet. Ezalatt az progeszteront termel. A progeszterontermelést három hónap múlva a placenta veszi át.
A hCG az alapja a terhességi próbáknak.
A régi, nőstény nyúllal vagy hím békával végzett próbák, amelyek a hCG biológiai hatását vizsgálták, megbízhatatlanok, alacsony érzékenységűek és sokszor fals pozitív értéket adnak, ezért ma már nem alkalmazzák őket. A mai próbák immunológiai alapon mutatják ki a terhességet.
A hCG hatására a magzati here tesztoszteront, a magzati mellékvesekéreg DHEA2)-t termel. A hCG hatására a TBG3) termelése fokozódik, ennek hatására csökkenhet a szabad tiroxinkoncentráció, így az anya pajzsmirigye növekedésnek indulhat. A hCG kötődhet a pajzsmirigy TSH-receptoraihoz, így hipertireózist okozva.
A terhes nő vizeletében kimutatható progeszteron a placenta, ösztriol a magzati máj működéséről ad információt.
A magzat végső éréséhez kortizol szükséges:
A kortizolszint a placentaris CRH miatt emelkedik meg. A CRH-szint alakulása a szülés várható idejét előre jelzi4).
A szülést az ösztriol/progeszteron hányados emelkedése indítja be. A myometriumban ennek hatására PGF2α-receptorok fejeződnek ki, ami simaizomkontrakcióhoz vezet. A méhszáj és hüvely feszülése oxitocint szabadít fel, amely továb kontrachálja a méhfal simaizmát.
Terhesség után a prolaktin az emlő alveolusrendszerének fejlődéséhez, a laktációhoz, utódgondozáshoz és fogamzásgátláshoz járul hozzá. Tejtermelést kiváltó hatása azonban a szülés után jut csak érvényre, mert a terhesség alatt ösztrogén gátolja a tejtermelést.
A tejtermelés beindulásához szükséges prolaktinszint-emelkedést főleg a szoptatás mechanikai ingere indítja be. A tejkilövellés oxitocin hatására történik.
A prolaktin gátolja a GnRH-szekréciót, így fogamzásgátló hatása van. Ez a hatása azonban csak kellő gyakorisággal történő szoptatáskor érvényesül.
Az oxitocin növeli az utódgondozásra való hajlamot.
Emerekben kimutatták, hogy az oxitocin növeli a bizalmat.
Szopás során fontos mechanikai hatások érik a csecsemő arckoponyáját, amelyek a megfelelő fejlődést segítik elő. A tejben antitestek is vannak, amelyek a csecsemő immunizálásában játszanak szerepet, ezek a műtejekből hiányoznak.