Tartalomjegyzék

Tápcsatorna III. - A tápcsatorna szekréciós működése I.

A tápcsatornában a szekréció fontos, mert az emésztőnedvekben történik az emésztőenzimek szekréciója, valamint emésztőnedvek nélkül lehetetlen lenne a táplálék lenyelése, aprítása, emulgeálása etc. Az emésztőnedveket nagy mirigyek (3 pár nyálmirigy, pancreas, hasnyálmirigy), valamint sok kis mirigy együttesen termeli, naponta 5-6 litert. A mirigyeket hámsejtek alkotják. Megkülönböztetünk:

Az enzimek és elektrolitok szekréciója különböző mechanizmussal történik. Az enzimek granulumokba kerülnek szintézisük után, innen exocyosissal ürülnek meghatározott inger hatására. Az elektrolitok szekréciója mirigyenként különbözik.

Nyálelválasztás

A nyál főleg a 3 pár nagy nyálmirigyben termelődik. A nyál 90%-a étkezés alatt termelődik, pH=7, mennyisége 1l/nap, alvás közben csökken a mennyisége.

Szerepei:

A nyálelválasztás szekréciós-reszorpciós mechanizmussal történik. Az acinus (végkamra) sejtek enzimeket és elektrolitot szecernálnak, míg a ductussejtek elektrolitokat reabszorbeálnak. Az acinussejtekben megkülönböztetünk:

Az elektrolitszekrécióban a sejtek bazolaterális oldalán Na+/K+/2Cl- antiporter és Na+/K+-ATPáz található. A luminális oldalon ATP-kötő fehérje, a CFTR található, ami Cl--ionokat enged át ATP jelenlétében. A sejt mindkét oldalán K+-csatorna található. A Cl--transzport elektrogén, paracellulárisan Na+ transzportja követi, majd ezt víz követi. A primer szekrétum izozmotikus a vérrel, Na+, K+ és Cl--koncentrációja azonos a vérével. A ductussejtek IgA-t termelnek, K+-t és HCO3--t szekretálnak, valamint Na+-t és Cl--t szívnak vissza. Vízre a ducti nem permeábilisak, itt vízvisszaszívás nincs. A ductuson végighaladva a nyál hypozmotikussá válik, de az ozmotikus koncentrációja függ a nyálelválasztás sebességétől, gyorsabb nyálelválasztás hatására a visszaszívott ionok kevésbé tudnak visszaszívódni, a nyál közelít az izozmotikus koncentrációhoz.

A nyálelválasztás feltétlen és feltételes reflexeken keresztül szabályozhatók:

  1. Szájüregi nyálkahártya ingerlése (íz- és mechanoreceptorok)
  2. Orrnyálkahártya ingerlése, szagingerek az agytörzsi reflexközpontokon keresztül
  3. Hányásközpont ingere
  4. Beszéd

A nyálelválasztás központja a nyúltvelőben van, közös efferens útja a n. facialis és glossopharyngeus, ezek az acinussejtekre hatnak. A posztganglionáris sejtekből Ach és VIP szabadul fel. A VIP felelős a vazodilatációért, az acetil-kolin M3AchR sejteken hat mind az acinussejteken, mind a myoepithelsejteken. Ezek Gq fehérjén keresztül hatnak, az IP3 növeli a cytoplasma Ca2+-koncentrációját, ami a bazolaterális K+- és Cl--csatornák permeabilitását növeli, így serkenti az elektrolitszekréciót. A DAG aktiválja a PK-C-t ezzel az enzimek szekrécióját serkentve. A myoepithelsejtek kontrakciójának hatására növekszik a paracelluláris transzport sebessége. Szimpatikus hatásra alpha1 receptorok vazokonstrikciót okoznak, míg beta2-receptorok serkentik a fehérje (főként mucin) szekréciót. Ilyenkor kevés, sűrű, viszkózus nyál termelődik.

Gyomornedv elválasztás

A gyomor nyálkahártyája redőzött epitheljében különböző funkciójú sejtek helyezkednek el. A szekréció párhuzamos szekréciós mechanizmussal történik, a különböző sejtek ugyanabba a kivezetőcsőbe ürítik a termékeiket.

Naponta k. 1~1,5 liter gyomornedv kerül elválasztásra. Szerepe:

A gyomornyálkahártyát védi a kémhatástól és a pepszintől a felületi epithelsejtek által termelt mucinréteg és a benne levő magas bikarbonátkoncentráció. Ezek termelését a prosztaglandinok serkentik.

A gyomornedv összetétele

Táplálékfelvételi szünetben a H+-koncentráció 0 mmol/l, táplálékfelvétel után 80 mmol is lehet. Táplálékfelvételi szünetben izozmotikus gyomornedvet termelnek a felületi epithelsejtek.

Táplálékfelvétel hatására minden sejt aktivitása fokozódik. Felületi epithelsejtek: (Na+ 150 mmol, Cl- 105 mmol, HCO3- 45 mmol/l) Fedősejtek: (H+ 150 mmol, Cl- 167 mmol, K+ 17 mmol). Ezek együttes elválasztásakor ezek részlegesen neutralizálják egymást. A gyomornedv elválasztásának fokozódásakor nő a protonkoncentráció és csökken a Na+-koncentráció. A gyomornedv elválasztásának sebességét jellemezhetjük a MAO (mean acid output) és a PAO (peak acid output, stimulus hatására) értékkel, normálisan 25 mmol/h férfiban és 16 mmol/h nőben.

A sósavelválasztás mechanizmusa

A fedősejtek membránfelülete nagyon nagy, mert nagyon sok behúzódás van a felületén. Aktiválás hatására a luminális membránra helyeződik ki, felülete akár tízszeresére is nőhet. A sejtben kb. 100 nmol/l protonkoncentráció uralkodik, míg a lumenben 150 millimol! (106 grádiens!) H+/K+ ATP-áz hozza létre ezt a grádienst. A proton az enzim felületén elhasadó vízből jön létre. A szabad maradék OH- ionok bikarbonáttá alakulnak szénsavanhidráz jelenlétében, amit a bazolaterális Cl-/HCO3- antiporteren kijut. A bejutott Cl-ion Cl- ioncsatornán keresztül jut ki a luminális oldalon. Itt K+-csatornán K+-ionok is kijutnak. A H+/K+-ATPáz szabad SH-csoportjai fontosak ennek a fehérjéknek a működéséhez. Ezeket omeprazollal megkötve irreverzibilisen gátolható a sósavszekréció.

A fedősejtek szabályozása

M3AchR receptorok (posztganglionáris Vagus-rostok) kiválthatják a H+/K+ ATPáz membránba történő kihelyeződését (Gq → Ca2+) CCK2R-en a véráramban érkező gasztrin is ezt okozza (Gq). A G-sejtek termelik a gasztrint, amiket posztganglionáris sejtek GRP-je serkent. Parakrin módon érkező hisztamin is serkenti a sósavszekréciót (H2 → cAMP), amit az ECL sejtek termelnek. Az ECL-sejteken CCK2 receptorok találhatók, a gasztrin őket is ingerli. Somatostatin (SSTR, Gi) és PG gátolja a sósavszekréciót.

Atropinnal gátolhatók a M3AchR receptorok. Proglumid gátolja a CCK2 receptorokat. A prosztaglandinok termeléséhez elengedhetetlen a ciklooxigenáz aktivitása (szalicilsav gátolja).

A fősejtek működése

Pepszinogént termelnek. Ennek termelését fokozza:

A gyomornedvelválasztás fázisai

1. Cephalikus fázis:

A receptorok a fej területén találhatók. Ez felelős a savszekréció 1/3 részéért. A receptorok: ízérző, mechano, látó, halló. Efferens: n. vagus.

2. Gasztrikus fázis:

A receptorok a gyomorban találhatók. Mechanoreceptorok játszanak benne szerepet. Az átkapcsolódás lehet rövid- vagy hosszúpályás is. Lehet kémiai szabályozás is a G-sejtek kemoreceptorai segítségével. Gátló hatások is fellépnek: alacsony (<3) pH-nál aktiválódnak a somatostatintermelő D-sejtek, gátolva a G- és fedősejteket.

3. Intestinális fázis

A receptorok a duodenumban és a felső jejunumban találhatók. Döntően 10 szénatomnál hosszabb láncú zsírsavak szerepelnek ingerként. A mediátorok a CCK, GIP, stb… A CCK a D-sejtre CCK1 receptoron keresztül ingerlő hatást gyakorol, ami ennek hatására gátló hatású somatostatint termel. A szimpatikus ingerület hatása a gyomorra (stressz vagy hipoglikémia hatására) a mellékvese adrenalinszekrécióján keresztül manifesztálódik. Ez serkenti a G-sejteket, amik gasztrinon keresztül növelik a sósavelválasztást.