Magyarországon az 5. vezető halálok. A halálesetek 5%-áért felelős, de ebben nincs benne a tüdőrák, ami további 6%-ot jelent. A dohányzás a vezető az elkerülhető halálokok között.
A nyugalmi légzés közben a tüdő térfogatának ingadozása a respirációs térfogat. Átlagértéke 0,5 l. A maximális belégzéssel a nyugalmi belégzésen felül férfiak általában 3,1; nők 1,9 l-t tudnak még belélegezni, ez a belégzési rezerv. Erőltetett kilégzéssel férfiak áltlagosan 1,2; nők 0,8 l-t tudnak kilélegezni, ez a kilégzési rezerv. A maximális kilégzés és belégzés közötti térfogatkülönbséget vitálkapacitásnak nevezzük. Ez a ki-és belégzési rezerv, valamint a respirációs térfogat összege. Erőltetett kilégzéssel sem távolítható el a tüdőből a levegő. A maradékot reziduális térfogatnak nevezzük. Ezt hozzáadva a vitálkapacitáshoz megkapjuk a tüdő totálkapacitását. A funkcionális reziduális kapacitás nyugalmi légzéskor a kilégzés állapotában a tüdő térfogata. (reziduális térfoagat + kilégzési rezerv). Ennyi levegő van a tüdőben, ha az összes izom ellazul, ez a légzőrendszer nyugalmi állapota.
A tüdő és a levegő mozgását jellemzik.
A légúti ellenállás látszik belőle. (pl. asthma bronchiale: a légutak simaizma kontrachál, így megnő a légutak ellenállása. Tiffeneau-index-szerűt nem érdemes belégzéshez számolni, mert belégzéskor a mellkas tágulása által előidézett negatív nyomás a légutakat is tágítja, így az ellenállásásproblémák belégzéskor nem jelentkeznek.)
PEFR: (Peak Expiratory Flow Rate): a kilégzés során tapasztalt maximális áramlási sebesség. Fiziológiásan nagyobb, mint 8 l/sec. A PEFR elérése utáni szakaszon (előadásban piros) látszanak legjobban az ellenállásproblémák, mert ekkor komprimáltak legjobban a légutak.
RV: reziduális kapacitás. A diagram aszimmetrikus, mert a kilégzés során komprimálódnak a légutak, így a kilégzés második felében megnövekedik a légutak ellenállása, így egyre csökken a sebesség. Fiziológiásan is van, de patológiásan olyan mértékű lehet (pl. erős dohányosnál), hogy erőltetett kilégzéskor elakad a beteg lélegzete.
A tüdőt és a mellkas belsejét a pleura borítja. A pleura önmagába átfordulva zárt teret képez. A közrezárt térben folyadék van. Ennek a kohéziós ereje tartja a tüdőt kifeszített állaporban, enélkül a tüdő összeesne. (A jegyzetelő megjegyzése: a nyomásnak is szerepe van.) Ha a két pleuralemez közé levegő jut (pneumothorax) akár a tüdőből, akár a melkasfalon keresztül, a kohéziós erő (és negatív nyomás – a jegyz.) megszűnése miatt a tüdő a retrakciós tendenciája miatt összeesne (atelectasiás tüdő)
A tüdő egy kifeszített rugóként fogható fel. Az alveolusok közötti kötőszövetben rugalmas rostok vannak, amik normálisan kifeszítve vannak, emiatt “akar” a tüdő összeesni. A retrakciós tendenciáért azonban leginkább a felületi feszültség felel. (A felületi feszültség az az erő, ami a folyadékfelszín csökkentésére irányul. A folyadék belsejében a kohéziós erő minden molekulát minden irányban húz, így itt ez az erő nem lép fel. A felszínen azonban a levegővel érintkező molekuláknak a levegővel nincs kohéziója, így itt erő fog hatni.) Az alveolusok felületi feszültsége összehúzni igyekszik az alveolust. Az erő, ami az alveolusokat nyitva tartja, a pleura által kifejtett szívóerő. Az intrapleurális nyomás negatív, értéke -1~-3 vízcm.
Nyomások
pintraalveoláris≈pintrapulmonális=0 nyugodt be/kilégzés végén. pintrapleurális=pintrathoracalis=pintraoesophagealis=−1~−3 vízcm
Mérése betegben a nyelőcső belnyomásának mérésével történik.
A tüdő nyomás-térfogat görbéje nem lineáris, és az izolált tüdő feltöltési és leeresztési görbe különbözik. A compliance (c=ΔV/ΔP) a feltöltés kezdetén és végén kicsi a compliance, közben nagy. A ki-és belégzés görbéje közötti különbséget hiszterézisnek nevezzük. Fiziológiás sóóldattal feltöltve a tüdőt annak compliance-e lényegesen nagyobb lesz, és a hiszterézis eltűnik. Ezt a felületi feszültség megszűnése okozza (a retrakciós tendenciából csak a rugalmas rostoké marad), ebből arra következtethetünk, hogy a levegővel feltöltött tüdőben a hiszterézist és a kisebb compliance-et is a felületi feszültség okozta. A tágulékonyságot néhány betegség befolyásolhatja. Pl. tüdőfibrózisban a compliance lényegesen lecsökken. Kórosan fokozott tágulékonyságot okoz az emphysema, mert ebben a betegségbaen a rugalmas rostok leépülnek és az alveolusok mérete megnő.
A compliance mérése: A pletysmográfia a tüdő térfogatának mérésének módszere. (zárt kamrával, negyedik félévben) A tüdőt tágító nyomáskülönbség a pleurális (=oesophagealis) és alveoláris (légzésszünetben egynlő a külső nyomással) különbsége.
Compliance-változással járó betegségek
Fibrosisban a tüdő nagyon nagy nyomásváltozással is csak minimális térfogatváltozást okoz; így a légzés elégtelen lesz.
Emphysema hatására a tüdő “rugófunkciója” lecsökken, így alaphelyzetben is nagyon tág állapotban lesz. Ezért a légzéssel megmozgatható levegőtérfogat kicsi lesz, így ismét elégtelen lesz a légzés.