Előadó: Dr. Czirják Gábor
Az emberi test térfogati vezető. A test belsejében nagy sejttömeg (szív) szinkronizált elektromos aktivitás olyan elektromos jelet generál, amit a testfelszínen elvezethetünk. Az EKG a munkaizomzat működését jelzi közvetlenül, mert ez a nagy tömegű, az ingerképző és -vezető rendszer kevés sejtből áll. A munkaizomzat fizikai teljesítményére sem következtethetünk az elektromos jelből.
A harántcsíkolt izomzat és a corticalis neuronok is generálnak jeleket:
Az extracelluláris elvezetések között létrejövő jelet a depolarizációkor létrejövő extracelluláris töltéseloszlásváltozás hozza létre. A szív akciós potenciálhullámának hullámhossza sokkal hosszabb, mint maga a sejt (az egész sejt depolarizálódik), a 3. lépésben ezért nem mérünk jelet.
4A: A repolarizáció ugyanabban az irányban terjed, mint a depolarizáció. Ekkor ellentétes jelet kapunk. Azonban nem ez a helyzet a szívben, hanem
4B: a repolarizáció ellentétes irányban terjed, így a repolarizáció ugyanolyan irányú jelet produkál, mint a depolarizáció.
A szívben a depolarizáció kifelé terjed (subencocardial › subepicardial). A szív külső (subepicardialis) sejtjeinek platófázisa rövidebb, így itt hamarabb következik be a repolarizáció. (A depolarizáció nem terjed, csak a sejtek kívülről befelé haladva sorban repolarizálódnak.)
Egyetlen rost elektromos aktivitása egy dipólusvektorral közelíthető. Ezeket az elemi dipólusvektorokat összeadhatjuk a vektorösszegzés szabályai szerint. Az integrálvektor függ az egyszerre aktiválódott izomrostok számától és elhelyezkedésétől, valamin a de/repolarizáció terjedési irányától. Mivel a vektor tulajdonságaihoz nem tartozik hozzá a kezdőpont (Minden, azonos irányú és nagyságú vektor egyenértékű), az elektrokardiográfia során az integrálvektor kezdőpontját rögzítettnek vehetjük és a végpont mozgását figyelhetjük. Először az integrálvektor (végpontjának) mozgásának frontális vetületét nézzük.
A depolarizáció terjedési iránya a frontális síkban:
A pitvari depolarizáció előtt minden sejt hiperpolarizált, így nem kapunk potenciálkülönbséget. Utána minden pitvari sejt depolarizált, így különbséget megint nem kapunk, így az integrálvektor csúcsa az origból indul és oda tér vissza. (Ugyanez igaz minden fázis elejére és végére.) A pitvari repolarizációt azért nem látjuk, mert a hatalmas kamrai depolarizációs jel elnyomja. A hurkok körüljárási iránya egyénenként változhat.
A kamrai repolarizáció hurka azért sokkal kisebb, mint a depolarizációé, mert itt ez egy nem szinkronizált folyamat.
Az Einthoven-háromszögben két elektród között mérhető jelet megkaphatjuk úgy, hogy az integrálvektort merőlegesen vetítjük a két elektródot összekötő egyenesre. Az izoelektromos vonal állandó feszültségű jelet jelent.
A papírfutási sebesség legtöbb esetben 25mm/s, így a papíron a „kis kocka” oldalhossza 0,04s, a „nagy kockáé” 0,2. A készülék előállít egy kalibráló jelet (a dián a regisztrátum végén), ez 1mV amplitúdójú.
A szív elektromos főtengelyét a QRS időtartam alatt az integrálvektor átlaga adja meg. Először két elvezetésben kiszámoljuk közelítéssel ezt az átlagot (R-Q-S), majd az Einthoven-háromszögben felvesszük a kapott értékeket. A vektorok végpontjaira merőlegest állítunk, majd a kezdőpontból induló merőlegesek metszéspontját összekötjük a végpontokból kiindulókéval. A szív elektromos főtengelye összefügg az anatómiai tengellyel. -30° és 110° között változhat normálisan, egyébként kóros jobb/bal deviációról beszélünk.
Az unipoláris elvezetésekhez (VR, VL, VF) szükség van egy referencia elektródra, amit a három végtagelektród egy-egy nagy, egyenlő ellenállással való összekötésével kapunk. A Goldberger-féle elvezetéseknél nem ezt használják, hanem az aktuálisan mért elektródot mindig kihagyják ebből, így egy erősített (augmented) jelet kapunk (aVR, aVL, aVF). A Goldberger-elvezetések a bipoláris elvezetésekkel együtt a hexaaxiális rendszert adják meg. Figyelni kell, mert az aVR jel polaritása ellentétes, mint a többié.
Az izoelektromos QRS módszer a tengelyállás meghatározásához. 1. Az R-Q-S érték melyik elvezetésben a legkisebb? 2. Az erre merőleges elvezetésben az R hullám polaritása alapján merre van a tengelyállás?
Unipoláris elvezetések, tehát referenciaelektród szükséges a méréshez. Az elektródok a transzverzális síkon helyezkednek el (V1-6). Legfőbb előnyük, hogy nagyon közel vannak a szívhez. Az egyes elektródok a hozzájuk legközelebb elhelyezkedő területet érzékelik a legjobban (Nem elhanyagolható a szív különböző területeitől mért távolságok különsége), így a lokális kórfolyamatok vizsgálata könnyebb. A V1 elvezetésben az R hullám negatív, P lehet bifázisos. V5 és V6 már eléggé hasonlít a végtagi elvezetésre.
Általánosan az EKG megelőzi a szívciklust, mivel az elektromos tevékenység okozza a kontrakciót.
A normál szinuszritmus kritériumai