A gyógyszerek hatásmechanizmusával foglalkozik.A gyógyszerek nagy része valamilyen makromolekuláris támadásponttal bír.
Makromolekuláris támadáspontok:
Ahogy az anyag plazma cc.-ja emelkedik, úgy kötődik egyre több a támadásponthoz és eléri a legnagyobb kötési valószínűséget a Bmax.-ot.Azonban ezt az első görbéről nem tudjuk leolvasni.Ezért az első görbét deriválni kell.Ekkor megkapjuk a második görbét,amely egy sigmoid görbe, amelyet két paraméter ír le.
Ahogy az anyag plazma cc.-ja emelkedik, úgy kötődik egyre több a támadásponthoz és eléri a legnagyobb kötési valószínűséget, és így tud egyre erősebb hatást kifejteni.Azonban itt is az a baj, mint az előző esetben.Ahhoz hogy a görbét pontosan le tudjam olvasni deriválnom kell.Az Emax./50-et tudom könnyen meghatározni, hiszen itt a legmeredekebb a közepén ezért ezt tudom mérni.Ha ezt a cc. tengelyre vetítem, akkor megmutatja nekem az EC50-et. Ezt felhasználva -lgEC50-et=potency. Potency,mennyire potens a mi anyagunk,mennyit kell beadni,hogy hasson.Azonban minden élettani rendszer hatássokszorozóval működik.Vagyis, ahhoz, hogy mi az EC50-et elérjük nem kell 50% anyagot beadni. EC50 kisebb,vagy egyenlő Kd.
Spear receptor: tartalék receptor, mindig van a rendszerben.Ha a receptorhoz kötődik egy anyag(L, azaz ligand), akkor megváltozik a konformációja.Ha nem kötődik a R.-hoz semmi, akkor is van a valamennyi aktív forma, a R.-nak van konstitutív aktivitása.Ha hozzákötődik egy L. a R.-hoz, akkor az az anyag a Gaus-görbét úgy tolja el, hogy a lehető legtöbb R. aktív formába kerüljön.Minden egyes R. esetében meghatároznak, egy anyagot, ami az ő full agonistája.Ez általában egy endogén anyag,ez aktiválja a legtutibb konformációba a R.-t.Beszélünk még parciális agonistákról is, ezek is aktiválják a R.-t, de nem a legtutibb állapotot hozzák létre.Vagyis ők soha nem érik el az Emax.-ot.
Efficacy:aktiváló képesség vagy intrinsic aktivitás,a L. aktiváló képessége a R.-on.Tiszta antagonista, ez még az eredeti konformációt sem fogja semennyire sem aktiválni, vagyis efficacy=0.Ez igazából nem létezik, mert egy L. vagy picit parciális agonista vagy inverz agonista, de soha nem tiszta antagonista. Inverz agonista:ez a L. ha kötődik a R.-hoz még az alapaktivitást is csökkenti. A különböző hatékonyságú vegyületek annál jobban elválnak egymástól,minél kevesebb a mögöttük lévő hatásfokozó R.
Tiszta kompetitív antagonizmus jellemzője a párhuzamos jobbra tolódás.A tiszta kompetitív antagonizmus azt jelenti, hogy kizárják egymás kötődését.Valamilyen fix cc.-jú antagonista mellett az agonista görbéje jobbra tolódik,eléri az Emax.-ot, mert előbb-utóbb leszorítja az agonista az antagonistát.
A nem kompetitív antagonizmus jellemzője a görbe lefele tolódása.Hiszen a nem kompetitív antagonizmus azt jelenti, hogy az antagonista hozzá kötődik a R.-hoz és nem disszociál le onnan, tehát a R. nem hozzáférhető az agonista számára.Ezért hiába emeljük az agonista cc.-ját, soha nem fogja elérni a maximális hatást, ha jelen van nem kompetitív antagonista is.
Elkészítünk egy esetszám görbét,és ha már az összes ember reagált, akkor az alapján fel tudunk építeni egy dózishatás görbét is. ED50:Az a mennyiség, ahol a vizsgált egyedek 50%-a pozitív választ adott. Gyógyszereknek van azonban egy olyan rossz tulajdonsága is, hogy bizonyos dózisnál már toxicusak majd később letálisak.TD50:Az a mennyiség, ahol a vizsgált egyedek 50%-a toxicus károsodást szenvedett. Akkor vagyunk szerencsés helyzetben ha a két görbe minél távolabb van egymástól, ez a penicillin.Szerencsétlen az, ha a görbék egymásba érnek, ilyenek a szívglikozidok digoxin,mániakezelés gyógyszerei lítium. TI=TD50 és az ED50 hányadosa. TI(terápiás index):Hányszor nagyobb a toxicus dózis a terápiás dózisnál.Ha a TI nagy, akkor az nagyon jó.Ha a TI kicsi, akkor nagyon kell vigyázni a gyógyszerhasználat esetén.
Tolerancia: az ismételt adagolások során az EC50 érték emelkedik.Ez azért alakul így, mert a szervezet gyorsabban eliminálja az anyagot, vagyis a cc.-ja gyorsabban csökken.Másik ok, hogy a R. deszenzitizálódik a többszöri találkozások hatására.
Azzal foglalkozik, hogy az anyagok hogyan mozognak a szervezetben.Hogyan jutnak be?Hogyan vándorolnak ide-oda a szervezetben?Hogyan ürülnek ki a szervezetből?Mindig plazma cc.-t mér.
A szervezetünk tele van barrierrel,amelyen az anyagnak át kell jutnia.Milyen módon tudnak átjutni az anyagok?
vizes diffúzió:az Aquaporinok a karbamid méretéig engednek át anyagokat.
multidrog rezisztencia protein:az ég világon mindent kipumpál aktív-transzport
Milyen az egyes anyagok plazma cc.-jának időbeni lefolyása?
AUCx és az AUCi.v. hányados megadja a hozzáférhetőséget.
Eloszlás, azt jelenti, hogy az anyag különböző térfogatokban tud eloszlani.
Eloszlási térfogat(Volume of distribution) Vd=M(beadott anyag)/C(cc.)
ΔM(kiürített mennyiség)/ Δt(adott idő)=Cl(clearance) ⇒ ΔM = cc. X Cl X Δt ⇒ M = Cl X cc.X t Ez általában igaz kivéve, ha telítődnek az enzimek ΔM = cc.0 X Cl X Δt⇒Ez a 0.rendű kinetika.Ilyen az Etanol,és az antiepileptikumok Fenitoil.Ezek az anyagok nagy dózisnál 0.rendű kinetikát mutatnak.Ez azt jelenti, hogy a cc. idő függvény lineáris.
cc.X t:ez nem más mint a cc. idő függvény integráltja vagyis AUC ⇒ M = Cl X AUC
Cl = cc.kezdeti X e-( Cl/v )X t
Felezési idő:meg lehet határozni, egy olyan idő intervallumot, amikor az adott anyag értéke a felére csökken.
T1/2 = V/Cl X ln2
Öt féléletidő szabály:
Ha van egy anyag, amit nagyon régóta adtál a betegnek, akkor az öt féléletidő szabályt alkalmazzuk. Ha fenntartó dózisban elkezdünk adagolni egy gyógyszert, mindegy milyen sűrűn adod és mennyit adsz, a steady state öt féléletidő után áll be. Pl: ha van egy 3 órás féléletidőm akkor 15 óra után beáll a steady state. Probléma akkor lép fel, ha van egy olyan anyagom, mint az amiodaron, aminek 135 nap a féléletideje ⇒ 5×135 nap, tehát 675 nap után áll be a steady state. Ezért úgy alakítjuk ki a kezelést, hogy az első alkalommal beadunk egy feltöltődózist (Dt), és utána folyamatosan csak fenntartó dózist adunk.
Dt=ci X vt
Df=cc.study state X Cl X Δt