Az intermedier anyagcsere biztosítja a szervezet sejtjei, szövetei számára a mindenkor megfelelő energiaellátást. vegyétek fel a vityát Ok lehet jönni
A sejtek számára közvetlenül a transzport-tápanyagok érhetőek el. Ezeknek mennyisége azonban kicsi, a vérplazmában kevés van, mert:
A sejtek egy része válogatós, azaz főként vagy kizárólag glukózt képes felhasználni. (Agy, vörösvértest, szelencse, cornea, here). Az agy glukózon kívül képes ketontestet is felhasználni, de csak akkor, ha ez nagy koncentrációban van jelen, és akkor is csak részben képes innen fedezni az energiafelhasználását. Bizonyos körülmények között a nem válogatós, nem csak glukózfelhasználó szövetek (pl. izom hypoxiában) is csak glukózt tud hasznosítani.
Az egyes energiaforrások nem alakíthatók át szabadon egymásba, zsírokból elhanyagolható mennyiségű glukóz kéződhet csak.
A raktározás módja intracelluláris.
A máj által felvett glukóz:
A májba aminosavak is kerülhetnek, ezekből glukóz is keletkezhet.
A szükségletnek megfelelően anabolikus és katabolikus folyamatok játszódnak le.
A vastagon szedett folyamatok a transzport-tápanyagok eliminációját szolgálják, a többi transzport-tápanyagot mobilizál.
A plazma glukózkoncentrációját állandó szinten kell tartani, mert mindkét irányba a kitérés rossz következményekel jár.
A szabályozás döntő tényezője az inzulin jelenléte, ez csökkenti a glukózkoncentrációt, a többi hormon általában emeli a vércukorszintet, ezek közül legjelentősebb a glukagon, de idetartoznak még a katekolaminok, a növekedési hormon, a glukokortikoidok.
A szabályozásban központi szerepük van a pancreas endokrin sejtjeinek. A különböző hormonokat különböző sejtek termelik:
A termelést szabályozzák az egymás között ható parakrin hatások. Az inzulin termelése:
A C-peptidnek nincsen élettani hatása, de szintjének mérésével az endogén inzulin mennyisége exogén inzulin bevitele közben is meghatározható. Az inzulin és a C-peptid szekréciós granulumokban, cinkionnal egytt aggregálódva tárolódik. Éhező egyénben napi 10U inzulin szekretálódik, normál táplálkozás esetén 30-40U. A pancreas inzulintartalma többszöröse az egy napi szükségletnek, körülbelül 180U.
A pancreas inzulinszekrécióját fokozzák:
Extracelluláris serkentő tényezők:
Extracelluláris gátló tényezők:
Nulla, vagy a fiziológiás glukózkoncentrációnál nem nagyobb koncentráció hatására a β-sejtek hiperpolarizálódnak. Magas glukózkoncentráció hatására azonban membránpotenciáljuk nő, és akciós potenciálhullám-sorozatok játszódnak le rajtuk. Membránjukon megtalálható a GLUT2 glukóztranszporter, amely magas Km értéke által érzékeny a glukóz koncentrációjának változására. Plazmájuk a magas Km-értékkel rendelkező, így szintén glukózkoncentrációra érzékeny glukokináz enzimet tartalmazza. A membránjukban ATP-vel szabályzott befelé rektifikáló K-csatornák: KATP helyezkednek el. Növekvő glukózkoncentráció hatására nő a glukóz metabolizmusa, így az ATP mennyisége is. Gátlás alá kerül ez a csatorna, így megindulhat a depolarizáció. Feszültségérzékeny Ca-csatornák indítják meg az akciós potenciálokat. A gyógyszerként használt szulfanilurea zárja a KATP-csatornát, míg a diazoxid kinyitja, az ATP-koncentrációtól függetlenül, így az előbbi növeli, utóbbi csökkenti az inzulinszekréciót.
Ok boomer * Ok boomer