Tartalomjegyzék

38. Mycoplasma és Ureaplasma genus

Mollicutes („puhabőrűek”) rend

Morfológiai és biológiai tulajdonságok

A legkisebb, pleomorf baktériumok, kerek formában néhány tized μm-esek. Nincs sem pilusuk, sem csillójuk, sem sejtfaluk. Szteránvázas vegyületeket építenek be a sejtmembránjukba, amit viszont önmaguk nem tudnak szintetizálni. Sejtfal híján fő antigénjeik a membránfehérjéik és glikolipidjeik.

Genomjuk csupán 600-800 kB méretű, ami 500-700 fehérjét kódol. Kis genomjuk – így kis bioszintetikus apparátusuk – miatt nehezen tenyészthető, igényes baktériumok.

Táptalajon tükörtojásszerű telepeket képeznek. A táptalajt ki kell egészíteni ascitesszel, ló/nyúlsavóval, peptonnal, élesztőkivonattal. Az ureaplasmák az urea hidrolíziséből származó energiát használják energiatermelésre, így a táptalajukban annak is szerepelnie kell.

Bináris hasadással szaporodnak. Az osztódás nem mindig tökéletes, az ilyenkor kialakuló fonalak miatt kapták a Myco- előtagot.

Mycoplasmák

M. pneumoniae

A primer atípusos pneumonia leggyakoribb kórokozója. Szigorúan aerob.

P1 adhezinje révén a légúti csillószőrős hámhoz tapad, és akadályozza a csillók mozgását, így károsodik a légutak öntisztulása. A P1 szuperantigén, ez hozzájárul a védelemhez, de a destrukcióhoz is.

Általában féloldali, alsó pneumonia látszik a röntgenen, sokkal súlyosabb, mint amilyenre a tünetek alapján számítunk → „Sétáló pneumonia”

M. hominis, genitalium; U. urealyticum

Genitális traktusban, szexuális úton terjednek. Rizikófaktor a korán kezdett szexuális élet, gyakori partnercsere. Itt is gyakori a tünetmentes hordozás. A N. gonorrhoeae és C. trachomatis után az urethritis leggyakoribb kórokozói.

M. orale, M. salivarium

Felső légúti normál flóra tagjai.

Diagnosztika

Probléma: vajon az-e a pathogén?

Terápia

Macrolidek, tetracyklinek. Védőoltás nincs, a prevenció fontos. Zárt közösségben esetleg kemoprofilaxis.