Tartalomjegyzék

Biológiai jelátvitel V.: ioncsatornák, nyugalmi potenciál

ALAPFOGALMAK

  1. Nyugalmi membránpotenciál
    • megegyezés szerint a külvilágot tekintjük 0 mV-nak
    • ehhez képest a sejt belseje elektronegatív → az érték -90 és -10 mV között változik
    • ez nyugalomban mérhető a sejtek belsejében, ezért nevezzük nyugami membránpotenciálnak
    • (megjegyzés: vannak olyan sejtek, amelyek membránpotenciálja folyamatosan változik = pacemaker sejtek)
  2. Depolarizáció, repolarizáció és hiperpolarizáció
    • ha a nyugalmi potenciáltól nulla felé mozdul el a potenciál → DEPOLARIZÁCIÓ
    • ha a depolarizálódott sejt membránpotenciálja visszafelé mozog a nyugalmi érték felé → REPOLARIZÁCIÓ
    • ha a nyugalmi értéknél negatívabb potenciál alakul ki → HIPERPOLARIZÁCIÓ
  3. Diffúziós potenciál
    • az ionok eltérő diffúziójából adódó potenciálkülönbség (pl. KCl vizes oldatban disszociál K+ és Cl- ionokra)
    • a különböző ionok mozgékonysága más → a gyorsabb ion hamarabb éri el a B pontot, vagyis potenciálkülönbséget fogunk mérni
    • ez a különbség kicsi és átmeneti, mivel rövid időn belül kialakul egy egyensúlyi állapot.

EGYENSÚLYI POTENCIÁL

MEMBRÁNPOTENCIÁL

IONCSATORNÁK

  1. Osztályozás töltéshordozók szerint:
    1. Na+, K+, Ca2+
    2. Cl-
    3. Non-specifikus kationcsatornák
    4. Non-specifikus anioncsatornák
  2. A kapuzás (gating) típusa szerint:
    1. ligandoperált
    2. feszültségfüggő
    3. depolarizációra nyílik
    4. hiperpolarizációra nyílik
    5. mechanoszenzitív
    6. „háttér” ioncsatornák (nagyrészt nem tudjuk, hogy melyik csoportba tartoznak)
    7. egy csatorna több típusba is tartozhat, több tényező is aktiválhatja őket
      • Megjegyzés: feszültségfüggő Ca2+-csatornák:
        • HVA (high voltage activated) → L-típusú (long lasting)
        • LVA (low voltage activtated) → T-típusú (tranziens, azaz átmeneti áram folyik rajta)
        • egyéb típusok: N, P, Q, R
  3. Energetikai besorolás:
    • az ioncsatornák energetikailag passzívak
    • az ionáram erőssége:
  4. Az ioncsatornák vizsgálata:
    • Voltage-clamp (“feszültségzár”) technikával
    • több fajtája van
      1. Két mikroelektród módszer
        • Kísérlet:
          • a kérdés az, hogy a vizsgált sejt ioncsatornáin keresztül mekkora áram folyik.
          • a modellben két elektródát használunk fel:
          • az egyikkel mérjük a mindenkori membránpotenciál értékét
          • a másikon keresztül viszont áramot juttatunk a sejt belsejébe → ezzel képesek vagyunk feszültségbeállításra
          • amikor az ioncsatorna nyit → megváltozik az első elektródán mért, beállított feszültség → ezt érzékeljük, és a második elektródával biztosítunk egy kompenzáló áramot, ami visszaállítja az eredeti értéket
          • ebben az esetben a kompenzáló áram pontosan akkora, mint az ioncsatornákon átfolyó áram
        • az eredmények ismeretében meg tudjuk nézni, hogy adott feszültségértékeknél milyen áram jön létre
        • ebből meghatározhatjuk az egyensúlyi potenciált, amiből pedig az ionra következtethetünk
        • A görbe meredeksége a nyitott csatornák számától függ (kevesebb csatorna, alacsonyabb meredekség)
        • vannak olyan cstornák, amelyek bizonyos feszültségtartományban eltérnek a lineáris görbétől → másképp vezetnek → ezek a REKTIFIKÁLÓ CSATORNÁK (pl. befelé rektifikáló K+-csatorna)
    • Patch-clamp módszer:
      • membrándarabot izolálnak → megvan rá az esély, hogy csak egyetlen csatorna van benne (!)
  5. A csatornák inaktivációja:
    • a csatornák több állapotban létezhetnek
    • ZÁRT (aktiválható) → NYITOTTINAKTÍV (zárt - nem aktiválható)
    • relatív és abszolút refrakter szakaszok

AZ ELEKTROTÓNUSOS POTENCIÁL

“A membrán passzív, ioncsatornáktól független vezetése.” - dr. Várnai Péter

TULAJDONSÁGAI:

AZ AKCIÓS POTENCIÁL